kis ⏜ kultúr⏜kalamajka

Pajéhali!

Pajéhali!

SZABAD FÖLD / Csirke extrém módra

2010. március 23. - lucullus

Néhány nagyétkű és lelkes ember hét éve megalakította a Lucullus Baráti Társaság gasztronómiai egyesületet, amely céljának tekinti megismerni és megismertetni a különböző étkezési kultúrákat, bemutatni a hagyományos és tradicionális konyhát, javítani a magyar étkezési szokásokat.

– Vacsorákat, főzőkurzusokat szervezünk, hogy népszerűsítsük az egyetemes gasztronómiát – mondja Turóczi Gábor az ötlet megálmodója. – Van saját főzőiskolánk, de felkeresünk éttermeket szerte az országban, hogy bemutassuk a magyar és a nemzetközi konyhát. Ennek a mozgalomnak a keretein belül szerettünk volna egy picit nagyobb hírverést csinálni a magyar konyhának, így indult az Északi-sark projekt 2006-ban. Ez volt az első extrém hely, ahol paprikás csirkét főztünk.

A döntést, hogy melyik ételt készítsék, rövid közvélemény-kutatás előzte meg:
– A megkérdezettek zöme úgy gondolta, hogy a magyar konyhakultúra legkifejezőbb étele a paprikás csirke. Minden benne van, ami a magyarságot jelképezi.

A média hatalmas érdeklődése övezte az első akciójukat, így elhatározták, hogy folytatják az extrém főzést. Gábor az elmúlt években főzött többek között a Góbi-sivatagban, a Kaukázus-ralin, a Lánchídon, Trinidad és Tobago-n, vagy – mint fotónk bizonyítja – egy hernyótalpas harcjármű tetején – hogy csak párat említsünk az extrém helyszínek közül.

– Most járunk a tizedik extrém helyszínnél, amely idén júliusban a Budapest–Nordkapp (Északi-fok) autós rali lesz. Az utak, helyszínek vagy az én ötletem alapján választott saját expedíciók, vagy csatlakozom például autós ralikhoz. A túrák komoly előkészületet igényelnek, a Góbi-sivatagit majd egy évig terveztem, nyolc hónapig csak lovagolni és túlélni tanultam. Minden főzésben van rengeteg szépség és sok-sok nehézség. Ahogy nézem a híreket, látom a világ különböző pontjait, jár az agyam, hogyan lehetne azokon a helyeken a főzést megoldani.

Bármennyire is úgy tűnik, mintha gerilla-módon történne a dolog, mindenhol legálisan főznek. Attól, hogy betartják a játékszabályokat, a helyszín még extrém marad.

– Változó, hogy hány emberre főzünk, volt, hogy egy afrikai falut jóllakattunk. Visszük a rezsót, az alapanyagokat és nekilátunk. Mindenhol sikerünk van, Trinidad és Tobago-n felkerült az étlapra a paprikás csirke, a nemzetközi sajtó pedig viszi a hírünket a világban. És pont ez a lényeg, hiszen külföldön szinte semmit sem tudnak a magyar konyhakultúráról.
Gábor gyerekkora óta nagy utazó és mindig is érdekelte a konyhaművészet. Autodidakta módon sajátította el a szakácsmesterséget, azonban ma már a főzés nem nevezhető hobbinak, sokkal inkább missziónak. Rendszeresen felkérik bemutatókra, bízik benne, hogy tetszik a szakmának is, amit csinál.

– A kulcsszó a meghökkenés. Egy teljesen hétköznapi paprikás csirkét, ha nem oda illő helyen készítünk el és tálalunk, az emberek oda fognak rá figyelni. Vannak sztárséfek, akik picit az extremitás oldaláról ragadják meg a gasztronómiát, de ezek mögött nincsenek nemes szándékok. Nekem fontos, hogy bemutassam Magyarország értékeit, de persze az is, hogy a csúcs-gasztronómiában otthon legyünk, és megismertessük itthon is a molekuláris gasztronómiai irányzatokat.

Még több információ  ITT  található.

Szabó Enikő

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pajehali.blog.hu/api/trackback/id/tr538648718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása