kis ⏜ kultúr⏜kalamajka

Pajéhali!

Moszkva alatt 3.- barlangok nyomában - a Szjani kőtörő

2016. szeptember 11. - lucullus

thumb_img_2929_1024.jpg

Megvolt a 3. föld alatti kalandunk is - ezúttal a Moszkva melletti Szjani kőtörőt látogattuk meg egy diggerrel, Ljósával. Rengeteg kő, föld alatti szentély, kortárs barlangrajzok, és maga a hely szelleme, Arisztarkhosz fogadott bennünket! Két föld-alatti folyó-látogatás után folytatódott útsorozatunk a "mélybe", ám ezúttal nem egy vizes kalandot választottunk, hanem egy barlangosat. Utunk a legnagyobb Moszkva melletti kőbarlangba (egyben Oroszország 5. legnagyobb barlangjába), a Szjani kőtörőbe vezetett. A hely Domogyedovo város mellett található, Moszkva központjától úgy 50 km-re. A 17. században fedezték fel, mesterségesen alakították ki anno, hogy "fehér követ" hozzanak a felszínre: ezekből a kövekből építettek régen rengeteg templomot és házat Moszkvában. A 19. században parasztok kezdték el továbbfelfedezni a redszert, ásogatni benne, de a kőreéhes hatalom 1974-ben betonnal beöntötte az összes felszínre vezető kijáratot. Eztán diggerek kezdték el önerőből újra kiásogatni, és látogathatóvá tenni. A barlangrendszer ma mintegy 19 km hosszú, a belmagasság a 0,4-3,5 m közt változik. 

Az antiturista barlangparadicsom

thumb_img_2986_1024.jpg

A Szjanit ma már főleg csak diggerek, profi barlangászok, és egyéb fura szerzetek - például a világ elől elbújni vágyók és spiritualisták látogatják. Nincs "hivatalos" jegyszedő, vagy  lakattal lezárt ajtó - csak egyetlen lejárat, egy kb 5 m mély luk, a "macskamászóka". Mindenki a saját felelősségére megy le/be, de azért annyi "segítség" van, hogy az elején egy füzetbe kell "becsekkolni", (hány fő/mikor/milyen céllal jött be), majd "kicsekkolni" (ugyanez a bagázs elhagyta-e épségben a barlangot) és ezt állítólag folyamatosan szemlézik, nézik. Egyedül, profi vezető nélkül úgysem jön le ide az ember - egyszóval a hely nem az a "túlzsúfolt turistaparadicsom". Nem is lenne jó, ha azzá tennék: mert elveszítené a sármját. Sok szűk átjáró van benne, ahol szinte át kell passzírozzad magad, rengeteg az alacsony plafon, mindig 8-10 fok van odabent, sáros-koszos-vizes leszel - de még egyszer mondom - ez így szép! Állandóan újab termek bukkannak elő, a falakon gyakran freskók, rajzok láthatóak. A sárkánytól az indiánon keresztül az Aljonka csokoládémotívumig rengeteg mindent felfedezhetnek az Indiana Ivanovok, de van benne (igen, a hegy gyomrában!) egy komplett templom ikonokkal, oltárral, falra írt vallási szövegekkel, óriási jin és jan jellel - ami elképesztően felemelő. Egy teremben egy egész holttest hever (ruhába tekerve, gázálarcban) - ő nem más, mint Arisztarkhosz, a hel(g)y szelleme - akinek lógó sírján ott kell hagyni valami értéket: pénzt, rágót, óvszert, bármit, hogy kijussunk a barlangból épségben. (hogy ki is ő pontosan, azt nem tudom megmondani, de ha minden igaz, egy ott meghalt bányász, akinek már azóta a koponyáját is szétlopták már...) Arisztarkhosz termében diggerünk lekapcsoltatta a fejlámpákat, és vaksötétben, 10 méter mélyen mesélt fosatós sztorikat "fehérruhás barlangi szellemekről", vagy Éva szelleméről, akinek a nevét háromszor kell hangosan elkiáltani, ha eltévedünk, és akkor állítólag kivezet minket. Hát, nem volt az a nagy komfortérzetünk! Emellett kipróbálhattuk a sziklamászást (még nekem is sikerült, bár kívülről nyomtak befelé), láthattunk föld alatti vízgyűjtőrendszert, és szerencseoltárt is, ami elképesztően izgalmassá varázsolta ezt a szombati napot is. Diggerünk végül egy "nagy" terembe vezetett minket, ahol elmondása alapján december 31-én egy komplett diszkót szoktak berendezni, rúdtánccal, kerékpárral, DJ pulttal, és rengeteg piával.... (Mivel mással, hisz ez Oroszország, hehe). Teljesen szürreális az egész - és persze lehetetlen részt venni egy ilyenen.... Hiába mondtam a vezetőnek, hogy bizony már én is csináltam pár őrült dolgot életemben (Északi-sark, Csernobil, Lánchíd pillérének teteje, iskola- és Sztálin szobor teteje otthon, föld alatti folyók itt, Moszkvában) - csak mosolygott. Hiába - ő még csak húszéves körüli, cérnavékony, én meg majdnem negyven, és nem igazán cérnavékony. De azért a kaland feeling szerintem nem annyira korfüggű: vagy kódolva van ez emberben, vagy nincs.