Ide is Kirill Skywalkerrel jöttünk, és nem adtuk lejjebb, mint 31 emelet. Ez volt az eddigi legmagasabb pontom Moszkvában, szabad téren, peremszélen sétálva, brutálmagasan létrázva. Már a 30. emeleti "erkély se semmi" panorámát nyújt, azonban ez nekünk nem elég, és mentünk a tetőre. Az még hagyján, hogy itt is körbe lehet sétálni, azonban van itt még egy jó ötméteres létra, ami egy, a "csúcson lévő minipiramishoz vezet" - na ezen először sem Ingyiana Ivanov, sem jómagam, a Yauzai Yakuza nem mert elsőre felmenni. Hallom még most is Ingyiana szavait a fülemben: "Te, erre én nem megyek fel. Beszarok mindjárt". Hozzáteszem, nekem sem ment elsőre, vissza kellett fordulnom. Viszont a puding próbája is kevés, és ekkor már hárman is felmerészkedtek előttem, és ekkor megembereltem magam, és én is felmásztam. Nagyon nem segített a 0 fok körüli hőmérséklet, az erős szél, és az enyhén imbolygó létra, aminek a tetején egy alig-korlát van. Amikor már öten voltunk fent, akkor jött a következő farokméregetés: hogy, na "ki meri megkerülni a Piramist?" Egy kb 3x3 méteres kockáról van szó, amelynek szélén úgy egy méteres utacska van. 3 oldalról körbejártuk, de a 4. alatt már ott virít a szédületes mélység, na ott ismét csak mind befostunk, és ezt annyiban is hagytuk. El nem bírom képzelni, hogy ott valaha is átsétáljak.... Ellenben itt is igaz az a tétel, amit úgy hívnak, hogy akklimatizáció. Kirill szerint simán hozzá lehet szokni a magassághoz, csak folyamatosan gyakorolni kell. Minél feljebb törsz, annál könnyebb lesz lentebb kiállnod a tető szélére, és így tovább. El kell fogadjad az agyadban, hogy ennél a világon nincs egyszerűbb dolog: csak végigsétálni egy 3 méteres távolságot. Piece of Cake. Na jó, meglátjuk majd. Talán nyáron. Kellene sokat gyakorolni, de ez a sport nem olyan, hogy "minden kedden és pénteken lemész futni", hanem akkor mész tetőzni, amikor "szólnak", hogy mehetsz.... Röviden ennyit most a legfosatósabb (ugyanakkor leggyönyörűbb) tetőzésünkról, mert arról meg nem is beszéltünk, hogy nincs szó rá, amiket látsz: egyszerűen döbbenetesen szép, és más így Moszkva, az összes gyönyörűségével együtt. Odafent teljesen más (talán valamiféle hipnotikus-eufórikus) állapotba kerülsz, ami semmihez nem fogható érzés. Katarktikus. Ha valaki jönni akar, erre a tetőre szerintem el tudom intézni a feljutást. 

És a lélegzetelállító videó: