kis ⏜ kultúr⏜kalamajka

Pajéhali!

Szentpétervár felett 1.- a légvédelmi torony tetején és egy irtó síkos jeges háztetőn

2016. december 04. - lucullus

thumb_img_4846_1024.jpg

Egy hetet töltöttem Szentpétervárott, immár ötödször életemben. Az ottlét 99%-ban a melóról szól (kiállítás-partnerlátogatás-kiállítás - partnerlátogatás - kiállítás és így tovább). Namármost az 1%-ba belezsúfoltam egy kétórás roofer kalandot: felmásztunk egy légvédelmi torony tetejére , majd sétáltunk egyet egy nagyon jeges háztetőn, ahol konkrétan halálfélelmem volt. A háztetőzés szempontjából (is) teljesen más Pétervár, mint Moszkva. Egyrészt itt a háztetők száma szinte végtelen, ahová fel lehet mászni (Konsztanytin, a helyi roofer kísérőm szavai alapján), másrészt Péterváron kevés a magas épület, és inkább hasonlít felülnézetből Velencére, mint Moszkvára. Érdekes élmény felmászni egy légvédelmi torony tetejére, és onnan körülnézni 360 fokban a városban: lényegében minden főbb nevezetességet látunk. Ennél csak az Izsák Székesegyház kínál nagyobb látószöget, de az "steril", lényegében csak egy kilátó. Emide magad mászol föl, és eshetsz is le, amonnan meg még lezuhanni is fizikai képtelenség. Mindkettő szép, de alapvetően teljesen más. 
Az idő hideg volt, jeges, és szeles, ami nem a legjobb a rooferkedésre. A torony teteje még csak-csak oké, de utána jön a jeges háztetőn való mászkálás: na az már egy másik tészta. Az embernek halálfélelme van, mert szerintem az életben nem csúszott semmi így, mint ez a háztető. Úgy 50 métert mentünk rajta, a kordonnak nevezett "bádoglemez", szinte csak lóg a levegőben, és nem fogja megfogni az embert, amennyiben úgy dönt, hogy esni/csúszni támadna kedve. A Facebook oldalamanon beszólogattak a kalandért bizonyos emberek, hogy "ezren utánad csinálják, mire vágok fel, miért akarok millió nézettséget, meg ilyen baromságok. stb. stb.", Az embert letiltottam, mert sajnos nem volt igaza, nagyon támadólag lépett fel, és akarva akaratlanul adta mások alá a lovat. Ugyanakkor belátom: én is hibáztam, amikor azt írtam, hogy "térdre borulok azelőtt, aki ezt utánam csinálja". Leegyszerűsítve: ez a kaland valóban nem volt veszélytelen, le is írtam, miért. Azt gondolom, hogy a jövőben egyszerűen csak tényszerűen-tárgyilagosan leírom, merre járok/mit csinálok, és mindenki maga eldönti, hogy vérmékséklete alapján hova követ, vagy hova nem. A feeling mindent visz egyébként: a Nyevszki sugárút (Szentpétervár fő nevezetessége) felülnézetből maga a csoda, és hálás vagyok a Sorsnak, hogy belefért, és láthattam így!

Még fotók: