kis ⏜ kultúr⏜kalamajka

Pajéhali!

Moszkva alatt 7. - föld alatti folyók nyomában - Hohlovka és Kaletnyikovszkij patak

2016. december 09. - lucullus

thumb_img_5105_1024.jpgNos ez sem egy "megtervezett és menetrendszerinti" túra volt. Kirillék csapata találta ki még tavaly, hogy ők bizony gumicsónakokkal fognak egyet raftingolni a legszélesebb moszkvai föld alatti folyóban, a Szerebrjankában. A kalandot decemberre időzítették, de ekkor még nem volt meg a stabil pont a "kijutásra". Ez azt jelenti, hogy nem tudták garantálni, hogy "hol fogunk kijutni", melyik aknán, és ez nem volt annyira bizalomgerjesztő. Vakmerőek vagyunk, bízunk is Kirillben, nem először adjuk az életünket a kezébe, de ez így is kicsit sok lett volna. Azt javasoltuk, hogy mindenekelőtt nézzük meg a folyót "gumicsónak nélkül", menjünk egyet benne, érezzük át a feelingjét. Belementek ebbe, elindultunk, aztán a találkozási pont előtt nem sokkal kiderült, hogy tervet kell változtatnunk, mert "nem tudunk sehogyan sem lemenni a Szerebrjankába". A titkos föld alatti világban van ez így sajnos - mi soha, semmilyen körülmények közt nem bíráljuk felül a diggerek útmutatásait, ha ők ez mondják, akkor erre nyomós ok van. Amikor kiderült, hogy a terv beborult - Glebnek (Kirill társának) jutott eszébe, hogy van egy folyó, illetve kettő, ahol legalább 10 éve nem járt, és most szívesen megnézné, elvinne minket is. Ezek a folyók a Hohlovka és a Kaletnyikovszkij patak voltak. Mentünk hozzájuk gyalog, aztán villamossal, aztán ismét csak gyalog - jó hosszú volt az út. Már azt sem tudtuk, merre járunk. A levezető aknák egymás után mondtak csődöt: az egyiket úgy hatméteres átmérőjű hókupac fedte, a másikon rajta állt egy trolibusz, a harmadik le volt zárva, a negyediket meg se találták, az ötödik meg valami belügyminisztériumi szerv előtt volt megtalálható, és így tovább - ezért egyre kevesebb reményt fűztünk már a kalandhoz, hideg is volt, méteres hóban baktattunk előre, Ingyiana Ivanovnak már elege lett az egészből, pedig kis konyakot is hozott magával. Úgy a hat-hetedik akna stimmelt végül - nyakig mocskosan ereszkedtünk le a Hohlovkába, combig érő gumicsizmában. A kaland eztán nem kevésbé tisztán folytatódott, mivel ez a folyócska koromfekete volt: ha azt mondták volna, hogy kőolaj csörgedezik benne, azt is elhittem volna. Az alja iszapos, homokos, irtó csúszós volt, menni benne meg jócskán megerőltetőbb az eddigieknél. A meder: egy betoncső, unalmas, épített, semmi extra. Az út vége egy hatalmas vízesésben végződött viszont, ahol a falban, méteres magasságban bevert kampókon "másztunk" - na ez a feeling már Ingyiana Ivanov ingerküszöbét is megütötte! Nem mindennapi élmény egy föld alatti vízgyűjtő medence felett egyensúlyozni és egy föld alatti vízesés mellett/alatt áthaladni. Eztán jött a Kaletnyikovszkij patak - az egyik legrégebbi patak Moszkvában. Érdekessége, hogy a medre téglából van kiépítve, tehát nagyon régi az egész. A téglák közt rengeteg növény bukkant elő - ismeretlen indák, fehér gombák, gumók, szárak szőtték be az egészet - mintha egy föld alatti botanikus horrorkertben jártunk volna! Na ez az érzés ismét csak megerősítette bennem azt a tézist, hogy márpedig minden föld alatti folyó más - és más élményt nyújt. A habot a tortán az jelentette, hogy találtunk nagyon ritka, félkör alakú téglákat - ezekért állítólag elég jó pénzt adnak a gyűjtők a fenti világban (persze mi nem hoztuk el őket - cipelje őket a rosseb..) és találtunk egy keresztben futó "fa-medret" is, amit a 18. században használtak utoljára folyók kialakítására és terelésére. Sajnos ez a folyócska finoman szólva sem volt "tiszta", és a folyó víz a túra vége felé már sajnos elég sok szennyvízzel keveredett. Kibírtuk, de ha valaki netán eme írás kapcsán kapna kedvet egy föld alatti folyóhoz - akkor nyomatékosan azt javasoljuk, hogy kezdésnek NE ezeket válassza! 

További fotók: