kis ⏜ kultúr⏜kalamajka

Pajéhali!


Moszkva alatt 1. - föld alatti folyók nyomában - Csecsora, Csernograzka

2016. augusztus 28. - lucullus

undercitylong1680.jpgNa ez egy bombasztikus kaland volt. Nem veszélytelen, sokféle kényelmetlenséggel járó, ugyanakkor "Életed meghatározó kalandja" is. Történt ugyanis, hogy lemerészkedtünk Moszkva csatornarendszerébe (ami egyébként 8178 km hosszúságú, és ez több, mint a Moszkva-New York közti távolság), ahol több mint száz "föld alá elvezetett" folyó található. Ezek közül két kevésbé ismertet jártunk be: a Csecsorát és a Csernograzkát. Jogos a felvetés, miért is kell ennyi folyót elvezetni a föld alá? Azt gondolnánk, hogy a válasz triviális ("hogy fent több hely legyen banknak, irodaháznak, és hasonlóknak"), de nem: azért vezetik főleg el őket, mert régen mindenki ezekbe eresztette a szennyvizét (sokan ma is), és ahová egyre több ilyen ömlik - az előbb-utóbb ugyebár nagyon mocskos, büdös, és ronda lesz, tehát szem elől elrejtendőnek kell lennie. 

 

 

Egy egész világ a lábad alatt

nastyriversm.jpg

A városlakók 99,9%-ának fogalma sincs arról: pontosan mi is van a lába alatt, hová vezet egy-egy aknafedő, és arról sem, hogy a mai modern városok nemcsak felfelé, oldalra, hanem lefelé is terjeszkednek. Moszkva alatt példának okáért több tízméteres világ helyezkedik el. Ezt a "másvilágot" kevesen ismerik, láthatják. Vannak az ún. "diggerek" (ásók?), akik azzal foglalkoznak, hogy újabb és újabb "utakat" fedezzenek fel. Diggerből kevés van Moszkvában: személyazonosságuk persze eléggé homályos a kívülállóknak. Mutatványuk többszörösen életveszélyes: odalent ezer veszély leselkedik rád. Meséltek olyat, hogy lementek egy ismeretlen helyre, majd később rájuk zárták az aknafedőt... Volt olyan is, hogy ahol ki akartak jönni, arra az aknára épp ráállt egy autó... Vagy amikor már órák óta bolyongsz a labirintusokban, és a tizedik kimeneteli akna is le van zárva... A mobil meg persze nem működik odalent: csak az aknafedők közelében. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hideg, mocskos, fejbeverős, szűk sikátoros-klausztrofóbiás helyek ezek, ahol sosem tudod, hogy melyik mederben milyen vizet ki- és honnan zúdít rád, és mennyit. Ha lemész, és jön egy eső (ne adj Isten egy nagyobb zuháré), akkor a vízszint drasztikusan megemelkedik, és akkor véged van. Erős pszichikai és fizikai felkészülés sem árt: különben bepánikolsz, és az a legrosszabb. Nahát ezek tudatában vágtunk neki egy diggerrel, Kirillel egy kétórás túrának (ami nálunk háromórásra sikeredett, mert elég sokat bénáztunk, és igen: többször pánikoltunk is). Az adott erőt, hogy a srác már 2008 óta diggerkedik, és számos moszkvai és európai föld alatti folyót bejárt már. Tapasztalt túravezető, bizalmat és erőt sugároz. 

Mindig az első lépés a legnehezebb

Ez így igaz. Amikor megláttuk a "lukat", ahol le kell ereszkednünk: káromkodva akartunk gyorsan elmenni a francba inkább. A több mint öt méter mély (elég szűk) járatnál négyből ketten kapásból nemet mondtunk. De mindig minden probléma megoldható! Az a lényeg, hogy minden csapatban legyen egy olyan ember, aki előtted megy (hogy rá essél inkább, és ne zuhanj inkább 5 métert... Ugye, milyen kedves vagyok??) Utána meg már visz az adrenelin. Ahogy leérsz, egy elég magas "alagútban" landolsz, kb 10-15 centis vízbe, a Csecsora folyóba. És rögtön el is áll a lélegzeted, mivel egy ismeretlen művész kétméteres egyiptomi jellegű falfreskókkal kápráztat el. Teljesen szürreális élmény! Ezekből van 10-12 darab, szavakat nem találunk, odáig vagyunk az élménnyel. Idegen tollakkkal ékeskedve: modern "Ingyiana Ivanovnak" érezzük magunkat. Továbbhaladunk a mederben: a víz néha már combig ér. Fontos, hogy inkább a lábunk elé nézzünk, mint nézelődjünk, mert sok gödör, rengeteg akadály és dzsuva van az utadban. És persze minden csúszós is. Utunkat graffitik, vízbeömlések, kisebb vízesések, halak és fali gombák tarkítják. Ezen az úton haladunk előre úgy 500 métert, de tovább már nem tudunk menni, mert hirtelen mély lesz a víz. Megfordulunk, és a kezdőpontnál elfordulunk egy oldaljáratba, a Csernograzka patakba. A járatok hirtelen leszűkülnek minden irányban, és egy idő után azt veszed észre, hogy a plafon is 20 centivel alacsonyabb, mint te magad vagy.. A víz sodrása erősödik, már full vizes vagy, és amikor ismét megteszel 500 métert, immár meggörnyedve, a derekad leszakad, izzadsz, mint egy ló - na ekkor értékeled át a kinti "igazi tér" fogalmát. Ez egy borzasztóan nehéz szakasz volt: egyszer például egy keresztbe futó cső alatt kellett átbújnunk, és ha a többiek nem "rántanak át" a túloldalon, akkor bizony teljesen megmerülök a vízben. (Akartam írni, hogy szennyvízben, de ez így nem igaz, hanem csak részben). Mindegy: az érzés így sem túl komfortos. Rengeteg akadály nehezíti az utad: állandóan bevered a fejed, sok éles vasdarab áll ki felülről, oldalról, jön a víz alulról-felülről-oldalról, és jól el is fáradsz. Úgy összesen 2 km-t tettünk meg a föld alatti folyócskákban, de én speciel meglehetősen elfáradtam. A kisebb testtömeg, alacsonyabb magasság és jobb fizikai kondi az bezony nem ártott volna. Végre megvan a feljutást jelentő aknafedő, és újabb teljesen szürreális élmény következik: kb. Moszkva közepén bukkanunk fel, egy Bank Center jellegű épület mellett, ahol úgy minimum 60 kamera vesz és pár tucat ember figyel. Hihetetlen, elképesztő! Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kutyát se érdekel 5 csuromvizes alak, akik a csatornából jönnek fel...., az irodaház őre még fotót is készít rólunk. Na ilyen egy igazi "bevállalós kaland". Hamarosan megyünk a második túrara is: ahol a legnagyobb föld alatti folyót, a Nyeglinkát fogjuk feltérképezni.