kis ⏜ kultúr⏜kalamajka

Pajéhali!


Bálnazsír, szárított hal és szélben érlelt birkaláb a Feröer-szigeteken

2005. május 21. - lucullus


... idézet a 2005. évi nagy, Feröer-szigeteket-átszelő túrából.

"És végre elkezdünk beszélgetni a feröeri konyháról, ami nagyjából a következőkből áll. Ha a hagyományos Feröer-szigeteki ételek iránt érdeklődünk, jobb ha egy időre elfelejtkezünk a friss zöldekről és hozzászokunk a gondolathoz, hogy húson és krumplin kell élnünk. Minden ételnek a bárány az alapja, és az egyik legnépszerűbb fogás a skerpikjot, azaz a jól érlelt, levegőben szárított bárányhús, amelynek élvezetéhez éles kés és erős rágószervek szükségeltetnek. A hjallur-nak nevezett szárítókamra sok Feröer-szigeteki otthon elengedhetetlen tartozéka. (Nem fogjátok elhinni, de voltam egy ilyen "szárítóban", Uni szüleinél, ahol nemcsak báránydarabok lógtak, de véres-sós bálna filével is találkoztam! Ez sem adatik meg minden idelátogatónak) Az egyéb helyi finomságok között van a rast kjót (félszáraz bárányhús) és a kiszárított hal. A véres grindadráp után (bálnamészárlás, aminek az a lényege, hogy a bálnákat a helyi sekély vízbe csalogatják, és lándzsákkal leölik. Ilyenkor a víz vérszínű több száz méteres körzetben. Láttam róla fotókat Uni szüleinél - félelmetes látvány!

Tovább

Krokodil a Feröer-szigeteken?! Igen.

Idézet a 2005. évi nagy, feröer-szigeteki naplóból: 

 

"Hazaértem. Nem érzem jól magam. Visszavágyom. És hullafáradt is vagyok, ezért talán már holnap többet is tudok majd mesélni. Ma annyi érdemleges történt, hogy ebédre ettem krokodilt a Feröer-szigeteken(!), majd lekéstük az egyetlen transzfert a feröeri reptérre. Hogy mégis hogyan értem ki, arról majd később írok, s arról is, hogy egyáltalán hogyan alakult a hazautam. Talán még a repülőkaják összehasonlításáról is adok némi újabb értekezést, és még az is lehet, hogy a koppenhágai két és félórás dekkolásom történetét is továbbadom majd az olvasóknak. SUMMA SUMMÁRUM: aki nem látta a szigeteket, az semmit nem látott." 

A krokodilnak egyébiránt 100%-ban csirkeíze volt, de frankón, csak az a bibi, hogy a formája viszont már nem. így ha akarja az ember, ha nem - de sosem fog jóllakni egy-egy ilyen hústól, legyen az akár egy fél kilós is (!).

 

A NAGY FERÖER-SZIGETEKI KALAND

feroer_szigetek.jpg

2005. május 13-án a Beszélő Ember (Turóczi Gábor, a LUCULLUS BT szóvivője) elrepült Dánián át az Atlanti óceán legközepére, Izland és Skócia "közé", hogy négynapos ottartózkodása során felderítse a Feröer-szigetek minden elrejtett zugát és felfedje az Evőemberek előtt a helyi gasztronómia sarkköri levegővel átitatott és főleg az óceán által táplált titkait. Amelyek eléggé izgalmasak és - szerintünk még - javarészt ismeretlenek is. Bár a szélfútta és emberállkapcsot igencsak próbára tevő, éles bicskákat kívánó helyi ürühúsok, a különböző "érlelt halak", a papagájszerű "lundák" és egyéb tengeri madarak, valamint a bálnaételek már némileg napvilágot láttak a nagyvilág és hazánk pampáinak szakirodalmában, azonban ennél több információ sajnos még nem érhető el a 17 sziget konyhájáról. Ismeretlen például az a helyben nagy népszerűségnek örvendő anekdota is, amikor a grönlandi és a feröer-szigeteki halász azon vitatkoznak, hogy a bálnaételek és bálnazsír mellett elfogyasztható-e a ropogósra sült bálnabőr? Utóbbiakat lenézik az előbbiek, mert a feröeriek általában kidobják a nemes csemegét. Valószínűleg azért van ez így, mert minél északabbra megyünk, annál jobban megbecsülik az ételt, öltsön az tényleg bármilyen formát.

Tovább