kis ⏜ kultúr⏜kalamajka

Pajéhali!


Szlovéniai nyaralás, Olaszországgal fűszerezve

2016. július 30. - lucullus

Ez a nyaralás azért volt történelmi jelentőségű, mert először indultunk el autóval Európának, négyen, két pici gyermekkel, ráadásul nem is egészen a szomszédba, hanem Szlovénia végébe, és onnan át olaszba. 15 fokból indultunk, ami estére 25-re váltott Szlovéniában. Elképesztően finom ételek, borok, strandok, játszóterek, és persze mindenhol kristálytiszta tenger, egyáltalán nem hideg vízzel- ezek vártak minket. 

Képek Ankaranból, és Piranból (Szlovénia): 

Képek Muggiából (Olasz): 

Szicília

Szicília majdnem legdélibb pontján, egy Pozzalo nevű városban végre megállunk reggelizni. Igazából a Máltáról minket másfél óra alatt idehozó (egyébként nagyon hájtekk) Virtual Ferries szuperkomp fedélzetén is lett volna lehetőségünk erre, maffianövendékek kedves-veszélyes hálójában, azonban Szicília maga valamelyest talán vonzóbbnak ígérkezett e téren.
Egy busznyi utast – köztük minket is – megpróbálnak besuvasztani egy echte turistakávéházba, ami viszont nekünk nem annyira szimpatikus, ezért mi a szemben lévőt választjuk, ahol helyiek tanyáznak. Feltankolunk croissant ból és friss cappuccinóból, Önök pedig vagy elhiszik, vagy nem, de a gasztronómia eme nem túl szofisztikált és bonyolult helyi jellegzetességeiből olyat kapunk, amilyet Magyarországon sose kapnánk. A croissant ropogós, belül puha, emellett meglehetősen nagy is, belül pedig roskadozik a vaníliás-túrós főzött krémtől, ami 1. nagyon finom, 2. nagy műgonddal és bonyolultsággal készülhetett. Egy másik croissant Nutellával készül, de hogy ne legyen olyan egyszerű a képlet – még egy másik, csokoládés krémmel is megbolondítják, a telhetetlen mindenüket, és a tetőn elhelyezkedő vaníliás krémről, csokidarabokról és porcukorról még nem is beszéltünk… Így együtt ez azért egy kicsit töménynek hathat, de elárulom - nem az, mert a tészta enyhén sós, a túrókrém meg savanyú. Talán ráleltem a tökéletes croissantra – ki tudja?

Tovább

CASANOVA LAGÚNAVÁROSA - VELENCE

sany0026.JPG

2006. március 15.
 

 

Valamelyik nap megnéztem a Casanova c. filmet. Olyannyira tetszett, hogy elhatároztam: én is Velencében fogok önfeledten ringatózni egy gondolában, hogy nagyokat sóhajtozzak majd a „Sóhajok Hídja” alatt és tegyem a szépet a titokzatos H. kisasszonynak. Egy kis udvarlás soha nem árthat - így hát a kalmárok, a gondolások és a sok álarc hazája, valamint Casanova lagúnavárosa, Velence felé vettem az útirányt. Emellett örültem, hogy végre eljuthatok a világ egyik legrégebbi köztársaságába, San Marinó-ba is. Tésztaízlelő rezonátoraim is egyre többet jelezték mostanában: olasz tésztát kívánnak. Nem volt mit tenni.

 

Tovább

IRÁNY ÉSZAK-NYUGAT-DÉL-KÖZÉP EURÓPA!

Elérkezett a nagy nap előtti néhány pillanat, hogy a LUCULLUS BT elnökségének egy része halált megvető bátorsággal útnak induljon, és Európa ismert-ismeretlen vizeire evezzen. A csomagokba még bekerül egy-két igazán fontos holmi, mint például egy kis téliszalámi, bor és egyéb túlélőeszköz, hogy semmiképpen ne érezzük elveszettnek magunkat. Amint láthatod, kedves olvasó, fizikai eltávozásunk nem jelenti azt, hogy életedből végre nagy fellélegzéssel kizárhatsz és elfelejthetsz bennünket, ugyanis blogot fogunk írni, itt, a weboldalunkon, ahol a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk majd számot adni kalandjainkról, főképpen, ami a fazekak mélyének a lényegét érintő látogatásainkat illeti. Terveink szerint utunk érinti majd északi szomszédunkat, majd az ifjú Mátyás herceg raboskodásának székhelyét, hogy utána néhány teuton városon átviharozva megkóstolhassuk a derék trappista szerzetesek által évszázadok óta fejlesztett söröket. Betérünk majd a fél Ázsiát meghódító hollandusok házaiba, és átmegyünk a ködös Albionba is, hogy onnan visszatérve néhány normandiai sajtműhely titkait kifürkésszük. Aztán, ha még mindig nem fáradtunk el, visszautazunk a francia konyha népvándorlási térképén az észak-itáliai városokba, majd talán még haza is térünk.

Tovább

A Longobárdok földje - Milánó

elkezdtem_sutni.jpg2005. januárjában két napot töltöttem a Slow Food és a Lucullus BT névadójának hazájában, Itáliában, egészen pontosan Lombardia tartomány fővárosában, Milánóban. Ellentétben a földközi-tengeri olasz városokra jellemző hedonista nyugalommal, Milánó inkább rohanó ritmusáról, iparáról, a divatról és a gyorsétkezésekről híres. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne itt egy-két remek vacsorát elkölteni. Milánói étekműhely-látogatásaim során egyrészt bebizonyosodott, hogy a magyarok által ismert és olyannyira kedvelt „milánói makarónit” nem is ismerik errefelé, másrészt viszont több étlapon is találkoztam a „Costoletto Milanese” nevű étellel, ami a mi rántott húsunk ősének tekinthető.

Tovább