kis ⏜ kultúr⏜kalamajka

Pajéhali!


A Balti-tenger rejtett orosz szigetein - Gogland, Mosshnij, Szeszkár

2018. szeptember 25. - lucullus

 

Ez az út mondhatjuk, hogy szembejött velem: a Balti-tenger rejtett, nem igazán látogatható, fizikailag is rettenetesen nehezen megközelíthető szigeteire nem terveztem sosem az utazást. Illetve ez így nem teljesen igaz, mert kb. 2-3 éve láttam egy filmet a jutyubon bizonyos "Nagy-Tyutyersz" szigetről, amit a mai napig háborús ereklyék milliói "díszítenek", és az egész sziget alá van aknázva a németek által. A Kuril-szigeteki túrám után nagyon vágytam egy újabb ilyen helyre. Tudni kell, hogy a II. Világháborúban itt nagyon heves harcok folytak, ide-oda foglalták, majd csatolgatták a szigeteket, ezért lényegében a nem oroszos elnevezések, meg a harci állapotok. Mutatták, hogy önkénteseket toboroznak a sziget aknamentesítésére és harci eszközök összegyűjtésére, lomtalanításra, amire rá is kaptam gyorsan, de végül mégsem jelentkeztem, mivel 1. gondolom külföldiként biztos nem engedtek volna be 2. egy hónaposak voltak az utak, annyit meg nem tudok rászánni. Nos az ötlet el is halt, bár azért kavarogtak a fejemben utána rendesen a gondolatok: "vannak ezek a rejtett szigetek, kb. a Balti tenger közepén, orosz fennhatásúak, finn-svéd nevűek, ráadásul közelebb vannak Finnországhoz, Észtországhoz, mint Oroszországhoz, konkrétan nincs semmilyen túra vagy szállítóeszköz oda". Na mondom, ez a nekem való kaland.... node sajnos az érzés mégis elhalt, eltemettem magamban, el is felejtettem, mígnem a neten szembejött velem egy ilyen túra: "A Balti tenger rejtett szigetei - Gogland, Mosshnij, Szeszkár, Nagy-Tyutyersz". Ráadásul azzal a csapattal, akiket ismerek, akikkel már voltam egy túrán Moszkva környékén, ezért vihargyorsan be is lelkesültem, már foglaltam volna is le az utat, amikor a végén megláttam ezt a részt: "A túra engedélyköteles, az engedély megszerzéséhez elengedhetetlen az orosz személyi igazolvány. Külföldieknek nem megengedett a belépés.." Na mondom, kész, itt a vége, de azért egy telefont mégis megeresztettem a szervező felé: "Igen? Tényleg? És ez biztos?" Hasonló szavakkal operáltam.. Mondom, "nem próbáljuk mégis ki? mit veszítünk? Max visszautasítanak..." "Jó, próbáljuk ki. Ezek és ezek a papírok kelenek hozzá... Sok... És személyen kell az ügyet intézni, Szentpétervárott ráadásul..... Sok sikert hozzá". Na, újabb csalódás, újabb paff, mert mondanom sem kell, hogy erre sincs időm: az orosz bürokrácia rettenetes útvesztőiben, egy másik városban biztosan nem vállalom be a dolgot..... "Te, és nem lehetne, hogy Ti elintézitek ezt nekem?" "Hát, az a baj, hogy az orosz csoportnak egy helyen kell intézni, a külföldieknek meg egy másik helyen". "Nade azt írtátok, hogy "külföldiek nem jöhetnek egyáltalán!' "Igen, mert kurvára macerás, MI nem akarunk magunkkal kölföldieket vinni...." "Jó, mondom, akkor beszéljünk máshogyan: hajlandó vagyok ráfizetni, ha elintézitek a dolgot". "Hajh.. ettől féltem - nem fogadhatunk el Tőled extra pénzt, mert Te Mihail barátja vagy (Mihail a csoport vezetője - és azt kell róla tudni, hogy egyszer-kétszer tettem már neki egy-két szívességet), "ám őszinte leszek: reméltük, hogy pont erre a túránkra nem fogsz jelentkezni..." "hát, rábasztatok..." Na így indult el a szervezés. Úgy ez év januárjában szedtem össze a szükséges papírokat, és töltöttem ki őket kábé huszadik nekifutásra, majd juttattam el őket Szentpétervárra, és szépen lassan újból kezdtem eltemetni ezt a kalandot, mivel egészen júliusig az ég egy világon semmi nem történt az ügyben...., míg az oroszoknak meglett az engedély már úgy három hónap múlva. És akkor le is mondtam az utat, és akkor abban a pillanatban jött a telefon, hogy "de megvan az engedély"! Na mondom "jó, de minek, hisz holnap indultok"...., mire azt mondja: "á, akkora volt az érdeklődés, hogy egy hónap múlva is megtartjuk ezt az utat!!". Madarat lehetett volna velem fogatni. "Ja és van még jó hírem: " egyrészt az engedélyed hat hónapig jó, másrészt a Balti-tenger ÖSSZES orosz szigetére érvényes, és ilyen még az oroszoknak sincs!" Halleluja. Induljunk. Megtudom, hogy a Balti tengeren csak "cikkcakkban lehet haladni" (ennek okát nem írhatom le), illetve "semmilyen garancia nincs, hogy Goglandon kívül a többi szigeten is ki tudunk kötni, mivel azokon nincs kikötő, ott gumicsónakos a kiszállás, és rettenetesen háborog mindig a tenger, szóval fifti-fifti az esély. Na ezért nincs ide semmilyen út, semmilyen hajó.., kivéve egyet: egy kis halászhajót, ami három napig az otthonom lesz a titokzatos, háborgó Balti-tengeren, tizenöt vadidegen orosz emberrel. Előrebocsatom, nagyon izgalmas lesz: voltak potyautasaink is, ebből eredően konfliktusaink, ebből kifolyólag komoly zendülés a hajón, súlyos testi sértés, "kihagyott szigetek", majd "kierőszakolt szigetek", majdnem gumicsónakos borulás a tengerbe (kis híja volt), és akkor a szigeteken való kalandjainkról - amelyeken óriási volt a szigor - nem is beszéltem még.....

1. rész a Határátkelőn: https://hataratkelo.blog.hu/2018/09/25/utazas_a_rejtett_szigetekre

2. rész: https://hataratkelo.blog.hu/2018/10/04/elet_egy_orosz_halaszhajon

3. rész: https://hataratkelo.blog.hu/2018/10/23/a_lathatatlan_katonak_szigete

4. rész: https://hataratkelo.blog.hu/2018/11/09/utazas_loszeres_dobozokon

 

 

 

Illetve az Index címlapon: