kis ⏜ kultúr⏜kalamajka

Pajéhali!


Moszkva alatt 8. - föld alatti folyók nyomában - Tarakanovka

2017. március 11. - lucullus

17201339_1386622614743226_875334967127873580_n.jpgSort kerítettünk Ingyiana Ivanovval együtt a 6. föld-alatti-folyó kalandunkra, utunk ezúttal a Tarakanovka folyócskába vezetett. Ez a buli sem volt betervezve, hanem egyszer csak jött a telefon, hogy «most». Mert amúgy meg Árpád-Andrásnál töltöttük ezt a 7végét, amiben volt orosz bánya, grillezés, pálinkázás, miegymás - nos ebbe a kavalkádba kéredzkedett be ez a vizes kaland, és mint utólag kiderült: nagyon jól tette.

Egy rövid intermezzo a vizes kalandjainkhoz. Lehet, hogy nem voltunk eddig elég világosak, mert folyamatosan kapjuk a (főleg otthonról) a kommenteket, hogy "koszos csatornákban mászkálunk", "pöcegödörben", "szennyvízlefolyókban", meg "pfuj"., meg "brr", meg hasonlókat. (A pozitív "szuper", "ügyesek vagytok", "wow" és hasonlók mellett persze.) Ezeknek semmi köze nincs a valósághoz: HANGOSAN MONDOM, HOGY OTTHON IS MEGÉRTSÉK, hogy ezek FOLYÓK, TISZTA FOLYÓK, amelyek ilyen-olyan oknál fogva el lettek vezetve a felszín alá, hogy föld alatti medrekben folyjanak. Oké, nem mindig tiszták, mint általában minden folyó, de semmiképp nem összetévesztendőek a szennyvízzel. Egy szakmai titkot elárulva: Moszkvában még csak VÉLETLENÜL SE lehet ilyen túrát végigvinni egy szennyvízcsatornában, mert annak a medre (csöve, csatornája, nevezzük bárhogyan) színültig van mindig töltve, és olyan erős a sodrása, hogy menten meghalsz benne, még ha valahogy bele is keverednél. Még egy érdekesség: a szennyvízcsatornák általában csak egymással vannak összeköttetésben, a föld alatti folyókkal viszont szinte egyáltalán nem. Azért csak szinte, mert néhol van "közös fal", sőt, néha üsszeköttetés is a kettő közt, azonban az csak rendkívül extrém esetben és rettenetesn ritkán fordul elő, hogy az egyiket rányitják a másikra, hogy egy kicsit "tehermentesüljön" a szennyvízcsatorna. Na meg persze az emberek is szennyezhetik a föld alatti folyókat, például ezzal, hogy ledobják a szennyüket egy csatornafedelen át. 

És még egy: Párizsban például mindez fordítva van....., szóval oda ne nagyon akarjatok lemászkálni a föld alá, maximum a kazamatákba... Mi Moszkvában élünk Ingyiana Ivanovval, ezért per pillanat a moszkvai "alvilágot" tudjuk feltérképezni. Amit csinálunk, az vagány, fiatalos, fárasztó, koncentrációt és némi fizikai kondit igénylő szuper dolog. Ami nem veszélytelen, és nem mindig tiszta - mindemellett. 

A Tarakanovka (magyarul kb. «Csótányosdi») folyó a nevével ellentétben nem csótányokról, hanem az azonos nevű faluról kapta a nevét. Hogy a falu (ami ma már nincs) miért kapta ezt a nevet - arról viszont fogalmunk sincs. Ma ez Moszkva észak-nyugati része, a Polezhaevskaya metrótól nem messze található. 7,8 km hosszú, vízgyűjtőterülete 18,3 km. Többnyire a föld alatt fut, és vagy a Hodinka folyó mellékága, vagy a Hodinka az ő mellékága - ezen sokat vitatkoznak. A folyó (és medre) elég ramaty állapotban van: a környékbeli vállalkozások sajnos ide ürítik az ürítenivalót, rengeteg szemét is van benne, és a meder is brutális. A folyó meg szeszélyes: több emberéletet is követelt már (sokszor hangsúlyoztuk, hogy a diggerkedés nem játák, és rengeteg szabályt be kell tartani), de a minimum az, hogy mindenkivel kitol egy kicsit: elesel benne, mivel roppant egyenetlen a meder, nagy kövek-árkok-kiálló vasdarabok tarkítják, elhagysz benne valamit, leesik valamid, és így tovább. Nyűgös. Rakoncátlan. Szeszélyes. Jómagam is megjártam: egy nagy kőben megbotlottam, egy másikra mindkét térdemmel ráaestem, sisakom repült a fejemről, és majdnem meg is merültem a vízben. Hál Istennek ezzel le is tudtam a kisáldozatot. Itt is voltak vízesések, kötélen való fel-leereszkedés, csőben-járás, guggolva-araszolás, de ezt mi már megszoktuk: a kalandért szenvedni kell. Amiben viszont ez a kaland nagyon más volt, mint a többi, az az, hogy vezetőink, Danyiil és Grisa az út végén fáklyákat is gyújtottak a kedvünkért, amitől valóban úgy néztünk ki, mint a frigyláda keresői (de legalább is Rettegett Iván városilegendás-szagú könyvtára után kutató lelkes amatőrök).
A plafonról lelógó «cseppkövek» elképesztő cseppkőerdőt hoztak létre, ami gyönyörű, egyben horrorisztikus, túlvilági érzést kölcsönzött a helynek.
Az idegenvezetés - a túra első percétől az utolsóig - lélegzetelállító volt. Danyiil kiváló showman és idegenvezető!
A baj az, hogy vészesen fogynak a «még látogatható» föld alatti folyók: a Presznya, illetve a Szerebrjanka folyókat tudjuk "talán" még megtekinteni a jövőben, illetve lesz tán egy "kibővített Csura is", és ha valami csoda történne: a víz alatti raftingolás. Utána pedig be fog zárulni a kör, külföldinek még ennyit sem szoktak megmutatni a helyi diggerek. Az itt található folyók mintegy 5%-ára lesz ekkor rálátásunk.

További fotók:

 Videók: