Idézet a 2005. évi nagy Skandinávia-átszelő túrából:
... Ma egy 9 km-es erdei gyalogtúrán vettünk részt. Az Inaritól mintegy 7 kilométerre található kijelölt ösvénynél ott hagytuk az autónkat, hogy belevessük magunkat a lapp erdő ősi, titokzatos, havas, néma és semmihez nem hasonlítható világába. A táj rendkívül gyönyörű volt, még így, télvíz idején is. Hatalmas fenyők, nyárfák, nagydarab kövek, befagyott tavak és mocsarak, valamint csörgedező kristálytiszta patakok váltották egymást szép egymásutánban. Természetesen sok hó, meg állatnyom is volt most itt – épeszű ember nem nagyon jár errefelé ilyenkor. Útközben fagyott kékáfonyákat tömünk magunkba, olyan, mintha áfonyafagylaltot fogyasztanánk. 4,5 km után végre előbukkan a Pielpajärven Kirkko fatemplom, ami 1752-ben épült a „vadon” közepén a sámik által. Ugyan a templom egész évben nyitva áll, de istentiszteletet csak egyszer-kétszer tartanak benne, például Húsvétkor és nyár közepén. Emellett kedvelt házasulási hely is. Fáradtan és éhesen, ugyanakkor kipirulva is boldogan indulunk hazafelé, mert tudjuk, hogy nemsokára Heikki Nikula, a szállodánk mesterszakácsa nagyon eredeti ételt készít nekünk: hófajd mellfilét….