Az Északi-sark, a Lánchíd teteje, a Góbi-sivatag, a Karib-tenger, a Levegő után ez volt a 6. különleges főzése Turóczi Gábornak az elmúlt három évben.
A már jól bevált, világhírű PAPRIKÁS CSIRKÉT, ami mindenhol megfőznek - ezúttal a Kaukázus egy jellegzetes pontján készítik majd el az autós rali keretein belül. Az eseményen Berényi Attila, a II. Kaukázus Rali főszervezője és Madary Orsolya, a Memento Park kommunikációs igazgatója is válaszolt a jelenlévők kérdéseire az idei versennyel kapcsolatos útitervről, újdonságokról. Mindamellett meg lehetett tekinteni az idei év néhány versenyjárgányát is. A főzést az RTL KLUB Fókusz c. műsora örökítette meg.

Bozartma

Hozzávalók (1-2 főre)

400 gramm csirkemellfilé
1 fej hagyma
kevés koriander zöldje
kevés petrezselyem zöldje
1-2 szál kapor
menta
1 kávéskanál sáfrány
kevés őrölt bors
csipet só
½ l víz

Elkészítés

* A csirkemellet kis kockákra vágjuk, majd beletesszük egy fazékba, és olaj nélkül, lefedve pároljuk.
* A párolás közben keletkező levet kimerjük, és beleöntjük egy másik edénybe.
* A megpárolt húshoz hozzátesszük az apróra vágott vöröshagymát, a párolás közben keletkezett húslét, és még 10-15 percig pároljuk.
* Ezután hozzáöntünk kb. 1/2 liter vizet, és tízperces forralás után hozzáadjuk az apróra vágott koriander zöldjét, a petrezselyem zöldjét, a kaprot, a mentát, a sáfrányt, a borsot, a sót, és az első forrástól számítva még tíz percig főzzük.

(Az extrém helyre való tekintettel mi egy kicsit egyszerűsítettünk az ételen).

 

Az eddigi legextrémebb főzés - A Lánchíd tetején nehezebb főzni, mint az Északi-sarkon

Az Északi-sark, a Budapest-Bamako rali, Brüsszel, a Góbi-sivatag és a Karib-tenger után Turóczi Gábor ezúttal a LÁNCHÍD PILLÉRÉNEK TETEJÉN főzte meg legendássá vált PAPRIKÁS CSIRKÉJÉT, mintegy 45 méterrel a Duna szintje fölött. A Lánchíd Magyarország egyik legjellegzetesebb jelképe, amely először kötötte össze Pestet és Budát, az embereket, a kettészakadt országot. A híd - szimbólum, ugyanolyan, mint a gasztronómia, mely az embereket hivatott összekötni a kultúrán keresztül - ezért esett a választás a 6. főzőalkalommal a Lánchídra.

Egy évvel azután, hogy első magyarként volt szerencsém főzni a Belgiumban kitalált "Dinner in the Sky" nevű, levegőben lógó étteremben, most itthon kerültem "fel" az étterembe, ezúttal tiszteletbeli vendégként. Történt ugyanis, hogy az őshaza után a Dinner in the Sky hazánkba is ellátogatott, miután David Ghysels, a belga ötletgazda sikeresen eladta a szett licencjogait egy magyar vállalkozásnak. Innentől kezdve bárki felmehet a légbe, hogy ott falatozzon, zsíroskenyerezzen, csúcsgasztronómiázzon, termékbemutatózzon, meg hasonlókat elkövessen. Mindenképp javasolom legalább egyszer kipróbálásra az éttermet.     

Az égi menü a következőképp alakult:

Előétel-tál 

* Libamáj-créme brulée karamellizált almaszeletekkel és aszúból készített balzsamecettel
* Borjú-carpaccio paradisom-lilahagyma salsával, petrezselyem habon tálalva
* Grillezett zöldspárga cékla-friss sajt pralinén

Főétel 

* Seven spice  bárányborda medvehagymás burgonypürével, paprika-coulival és padlizsán-caponata raguval

Desszert

* Narancs-csokoládé fagylalt -196 fokon
* Pekándiós felfújt tokaji aszúval
* Katalánkrém     

Az ételek egyébként ízletesek voltak, jó minőségben kerültek az asztalra (bár kicsit túlzottan és indokolatlanul túlbonyolított formában), a bárány fűszerezése pedig vitte az összes prímet. Érdekes dolog volt a - 196 fokon előállított folyékony nitrogén is, ilyet még az életemben nem láttam. Csak néhány megjegyzés:

- a bárány néhol teljesen nyers maradt, ami a "körülmények" ellenére sem elfogadható.
- a három fogáshoz háromféle bort kellett volna szervírozniuk a házigazdáknak. Nálam ez a következőképp alakult: az elsőt megkaptam, finom volt (Badacsonyi Szirén, Szeremley pincészet, 2006); a másikat az asztalomra, a ruhámra, és a fényképezőgémre kaptam (ugyanis felborítottak egy üveget  (pedig kár érte: Gere féle Althus Cuvée volt, 2005-ös évjárat); harmadik bort nem kaptam egyáltalán (Mylitta, Dobogókő, 2004), de lehet, hogy külön kellett volna kérnem?   

Annyit még azért érdemes kiemelni, hogy a "földön" is jól gondját viselik az embernek - külön tálon érdekes előétel-falatok érkeznek, ezekből lehet csemegézni a fellegekbe emelkedés előtt. Volt itt apróhal, sonka, sajt... És persze Zwack-féle nemes pálinkák, amit ha nem kóstolunk, akkor is hazaviszünk, hisz távozáskor ilyet kapunk ajándékba.

A zuhogó eső ellenére is remek egy élmény volt ez az egész, hisz fedett a létesítmény. Arról már nem is beszélve, hogy méltó meggünneplése az Északi-sark meghódításának 2. évfordulójának.      

Még több lógás a Városliget felett: