Szibéria télen, kólafagyásokkal – nem túl biztató szavak egy hazánkfia számára, aki tolmácsolni megy a messzi keletre. A megbízatás helyszíne Európa legnagyobb kólagyára, amely az Orosz Birodalom haláltáborairól híres városában, Novoszibirszkben található. Útleírás Szibériáról, a helyi konyháról, és persze a nem mindennapi hidegről.

Szibériában több nép is megvetette a lábát az idők során. Megfordultak itt a yenet-ek, a nenet-ek, az ughruys-ok, de még a hunok ázsiai vértestvérei is. A területet végül a mongol-tatár hordák kebelezték be a XIII. században, létrehozva az önálló Szibériai Kánságot. Hogy-hogy nem, ők nevezték el ezt a végeláthatatlan földdarabot Szibériának, ami annyit tesz tatárul, hogy „alvó ország”. Az egyre jobban növekvő Orosz Birodalom egy idő után nem tudta többé tétlenül szemlélni a lovasnép uralmát, ezért szép lassan elkezdte meghódítani az itteni településeket: Mangazeját, Tarát, Jeniszevszket és végül Tobolszkot. Hamarosan végül orosz uralom alá került Szibéria. Azonban a cári udvar egészen a XIX. század végéig nem tett semmit a hely benépesítése érdekében, néhány makacs rendszer-ellenszegülő (Dosztojevszkij, Turgenyev, többek között) idedeportálásától eltekintve. A múlt században a szovjet rezsim munka- és haláltáborai tették híressé ezt a régiót.