Jó rég voltam a föld alatt Moszkvában, több, mint egy éve. Írtam korábban már többször, hogy elfogyni látszanak a még látogatható föld alatti folyók, ugyanoda meg minek menjen az ember, ellenben úgy alakult, hogy egy indexes újságírót sikerült ezúttal lecsábítani. A csurás-tarakanovkás Daniilt hívtam, ellenben nem ért rá, ezért egy barátját ajánlotta, Nyikitát, aki a "triumvirátus" harmadik tagja Danyiil és Kirill mellett. Hallottam már róla, ő mind közül a legvakmerőbb, ámde vakmerőségeiről mégsem számolhatok be, hanem csak vicces sztorijairól, amelyek föld alatti folyókban történtek. Állítása szerint, ha például egyedülálló lány jelentkezik egy ilyen túrára, akkor őt biztosan "nem a folyó érdekli", de szervezett már swinger partit is a föld alá, ami nekem már egy kicsit túl betegnek hangzik. Mindemellett a legbizarrabb esetek mégis talán azok, amikor valakik öltönyben ereszkednek le ide "inni", vagy valahogy leeresztettek ide egy motort, és végigmotoroztak a sekélyebb részeken.....Én még ezekhez azért kezdő vagyok - nekem elég egyelőre arra odafigyelnem, hogy ne essek el a vízben, vagy ne szenvedjek egyéb balesetet. És mégis sikerült! Egy csövön való leereszkedés után sikerült beleseggelni a vízbe, ráadásul olyan szerencsétlenül, hogy a rövidgatyám teljesen elszakadt. Annyira hangosan röhögött Nyikita, meg "hogy ő még ilyet sose látott", hogy már-már kezdtem elhinni, hogy legalább így, de beírom magamat a digger társadalom itteni életébe. Hál Istennek, ez a hülye baleset már a túra vége fele történt, ezért csak keveset kellett vizes/szétszakadt gatyában szambáznom. És akkor néhány szó a túráról. Annak ellenére, hogy már harmadjára jövök ide le, a Nyeglinka most is tartogatott néhány meglepetést. A legjobbat szerintem az tette a folyóval, hogy megjelent benne pár nagyon kimunkált új graffiti, ráadásul a "képzőművészetibb fajtából", nem pedig abból, ahol egybenyúló betűkből, értelmetlennek tűnő szavakból gyere is rá, mi a jó francot akart ezzel mondani az alkotó. (A csecsorás freskókat azért ezek persze nem überelik, de jó úton haladnak feléjük.) Az indexes újságíró fogalmazta meg találóan, hogy ez a föld alatti világ nagyon jól vonzza az egyéb undeground szubkultúrákat - így a graffitiseket is - hisz itt teljes nyugalomban végezhetik tevékenységüket, nem fogják vegzálni őket. Mint kiderült, 2015-ben hoztak egy "diggerellenes" törvényt, ami elég szigorúan kezdte el szabályozni a korábban egyáltalán nem szabályzott digger tevékenységet, immár akár pénz- és börtönbüntetéssel is. Ennek fényében már kezd tisztulni, miért is nem annyira akarnak minket ide lehozogatni... Persze nyilván a föld alatti folyó az nudli egy légópincéhez vagy rakátaelhárító silóhoz képest, tehát valószínűleg egy ejnyebejnyével elintéződne az ügy, de nem biztos, hogy kölföldikánt szívesen kipróbálnám a magyarázkodást egy rendőr előtt a moszkvai földalattiságban. A kalandot egyébként jól összefoglalta az újságíró, itt elolvasható. Nyilván nem szeretném feladni ezt a fajta kalandsorozatot, annál is inkább, mivel Nyikita belengette a túra végén, hpgy elvisz egy Ramenka nevű folyóba... (de csak hosszú nadrágban!) 

Az eddigi lemenetelek föld alatti folyóba: 

1. Csecsora-Csernograzka

2. Nyegllinka vol 1

3. Ocsakovka

4. Csura

5. Hohlovka - Kaletnyikovszkij patak 

6. Tarakanovka 

7. Nyeglinka vol 2

8. Nyeglinka vol 3 

Ez a lemenetel a Nyeglinka folyóba - ahol  egyszer már jártam - nagyon nem volt most betervezve, de jött egy visszautasíthatatlan felkérés egy neves magyar énekesnőtől és férjétől, akik épp akkor Moszkvában tartózkodtak, így a Magyarországra való utazásom előestéjén, némi konspirációval megfűszerezve Daniil diggerbarátommal, sikerült megszerveznünk egy újabb utat lefelé. A táv kb. a fele volt a múltkorinak - nem volt "epic" kimenetel a Moszkva folyóhoz, nem volt brutális rácsos átkelés (mivel új rácsot faragtak a múltkori helyére, tehát teljesen lezárták) és cső alatt mászás sem, mivel a vízszint kisebb volt a korábbihoz képest. Volt ellenben egy érdekes előadás a Nyeglinkáról és még így is egy 3 órás, jó kis kaland kerekedett az egészből. Volt például kötélen való leereszkedés. A digger elmesélte, hogy volt részese lent egy Playboy fotózásnak, és hogy került le a föld alá Bobby McFerrin zenész (tudod: a "Dont veri, bi hepi" c. szám előadója) és Jurij Luzskov volt moszkvai polgármester: úgy, hogy a 90-es évek elején az akkori sztárdigger, Vadim Mihajlov egyszerűen "rádumálta" őket.

(Találtam egy vele készült interjút, ami ITT olvasható. Ugyan oroszul van, de a Google Traslate-tal nagyjából jól lefordítható. Jó kis újabb "útitervek" vannak benne). Ebből kiderül például, hogy a diggerkedés Moszkvában a 90-es évek elején élte a fénykorát, amit a teljes szabadság szele lengett át. Minden tárva-nyitva volt ekkor, és ezt nemcsak a föld alatti folyókra értem, hanem a különböző más föld alatti helyekre, így bunkerokra és más stratégiai objektumokra is. Ma ezek már bezárultak, és ez így is van jól: sosem tudni, ki milyen szándékkal mászik le a föld alá. Nem feltételenül mindenkit a kalandvágy és az objektív információátadás vonz. A Nyeglinka nagyon nem az "egyszerűbb" folyók közé tartozik, hisz jelentős része a Vörös tér, a Sándor kert, Gum, és Bolsoj Színház alatt húzódik, más szóval élve, halvány fogalmam sincs, miért is nincs teljesen lezárva. Az út vége felé, a Sándor kert alatti kollektorban már mozgásérzékelőkkamerák vannak és riasztóberendezés, ide lehetetlen a bejutás már. Megtudhattuk azt is, hogy az 1820-as években már ereszkedett le ember a Nyeglinkába, Vladimir Giryalovskij újságíró és kalandor személyében, aki egy egész jó kis könyvet írt a tapasztalatairól. "Embercsontokon küzdöttük át magunkat, gyufánk elázott....". és így tovább. Nos hát röviden ez volt a mostani kaland, de remélem azért, lesz még egy-két izgalmas lemenetelünk annak ellenére, hogy "vészesen szűkülnek a lehetőségek".... 

Azt hiszem, egyre jobban kezdem megkedvelni a föld alatti folyók titkos világát. Második túránkon a híres (és legnagyobb) Nyeglinka folyót térképeztük fel a Csecsora és a Csernograzka után, amelyet már 1817-ben elkezdtek elvezetni a föld alá. Előző posztomban említettem ennek okát: régen az emberek oda ürítették nemes egyszerűséggel az ürítenivalójukat, és ahová az összes moszkvai ürít, az előbb-utóbb rondán és büdösen megtelik, és bizony el kell valahová rejteni... Értelemszerűen a föld alatt kínálkozik erre a legjobb lehetőség. (Ma Moszkvában csak két folyó maradt "fent" - a Moszkva-folyó és a Yauza - a többit - azaz több mint százat - lepaterolták a föld alá). 

 Ez a kaland szinte teljesen más volt, mint az előző. Úgy mondom, hogy máshogyan könnyű, és máshogyan nehéz is. A könnyűséget a könnyebb szakaszok többsége eredményezte (tág terek, széles meder, gyakran nem is vízben kell menni, hanem a patak kibetonozott-kikövezett partján. Míg az előző kalandon egy szűk járatban kellett úgy 500 métert is megtenned). A nehézséget itt két, technikailag nagyon nehéz szakasz jelentette (egy "rácsos" átkelés: egy felfeszített, éles-szúrós vasrács és a vízfelület közt kell átlavíroznod magad valahogy erősebb vízesésben - garantáltan mindenhol vizes leszel, de simán felnyársalhatod akár a herédet is, és egy "guggolva araszoló menés" egy vascsőben, amibe épphogy beférsz, aztán a vascsőből kivágott lukon keresztül - fel. A szerencse az az, hogy ez csak 3 méter hosszú út volt. A másik nehézséget az okozta, hogy visszafelé ellenáramlatban kellett jönni a folyóban, folyamatosan emelgetni a lábadat, nem pedig "haladni a vízzel". Ez kicsit gyorsabb áthaladást biztosított, ámde irtó nagy fröcskölést is, aminél fogva ismét csak tiszta víz lettél, és gyors elfáradást hozott a lábnak is. Az előző kalandban jó, ha 2 km-t mentünk, míg itt összesen legalább 6-ot: az előzőben a derakam akart leszakadni, itt meg a lábam fáradt el. Ami a feelinget illeti: ott a gázgyár, metrók és a Yauza folyók voltak "feletted", itt meg a Vörös tér, a Gum áruház és a Metropol szálló. Ott a kulminációt az egyiptomi falfreskók jelentették (itt csak néhány nagy graffitivel találkoztunk - "Minek?" felirat és hasonlók), míg itt számomra a szent grál féltávnál jelentkezett: amikor is kijutottunk a napfényes félig-felszínre, a Moszkva folyó szintjére, amelytől csak egy teljesen lezárt rács-szerkezet választott el minket. Ez viszont már teljesen le volt zárva: ami helyes is, a hozzá nem értő ember ne akarjon onnan csak úgy behajókázni a föld alá, vagy fordítva. Itt szebbek és sokkal nagyobbak voltak a "vízesések", mint amott, több gombafajt is láttunk, a mélypontot itt viszont 3 centis óriáscsótányok jelentették, míg a másik helyen csak halat láttunk. Patkány egyik helyen sincs és ennek elég egyszerű oka van - itt nincs mit enniük, hiszen ezek sebes folyású folyócskák, nem pedig szennyvízcsatornák tele ételmaradékkal. A kaland így is frenetikus volt. 

Hogyan tovább? 

Vezetőnk, Kirill elmondta, hogy decemberre terveznek egy "raftingtúrát" a föld alá (bitang jól hangzik, elképesztő kaland lehet), de még sajnos nincs meg a "kijárat", ami ugyebár nem egy elhanyagolható rész egy ilyesmi kalandnál. Engem mondjuk az sem nyugtat meg, hogy decemberre tervezik (bár biztonsági szempontból ott azért tuti nem lesz eső) és az se, hogy az ember megkérdezte, tudok-e úszni....??? Hát akar a rosseb télen, Moszkvában föld alatti folyóban raftingtúrázni, de úszni semmmiképpen se.... Vagy mégis?!! Más folyókba Kirill nemigen hiszi, hogy elvisz minket, mert bár ugyan legalább 60 folyóban járt már a kb 130-ból, de elmondása alapján ezek nem vetekednek a Csecsorás és Nyeglinkás kalanddal - szerinte semmi érdekes nincs bennük... Azért ezzel én egy kicsit vitatkoznék - szerintem minden egyes folyó más és más meglepetést tartogathat, emellett meg az emberi megpróbáltatás és a fizikai-szellemi kihívás is fontosak.
Egy másik digger a Presznya nevű folyóba szervez utat (ez a második legnagyobb és legnevesebb föld alatti folyó, aminek még a "föld felett hagyott hídja is van" a Fehér Ház mellett).

Ámde technikailag ez a legnehezebb kaland is: hosszú a táv, a meder iszapos, és van benne tízméteres vízesésben való leereszkedés is. Összességében véve ebbe a kalandba már invesztálni kell: neoprém ruhára, sisakra, és egy fejreszerelhető-go pro kamerára vízhatlan tokkal... Ugyanez a digger egy Moszkva melletti kőtörőbe is levisz embereket: lehet, hogy megnézzük azt a föld alatti barlangúrát, aztán alszunk rá egyet. Mármint a Presznyára! Azt megígérhetem, hogy a következő ilyen kalandnál beszélni fogok a Moszkva alatti "titkos városról" (titkos metro-2, termek, bunkerek és hasonlók), ami lehet, hogy egy "urban legend", de Kirill szerint létezik.