Valamelyik nap megnéztem a Casanova c. filmet. Olyannyira tetszett, hogy elhatároztam: én is Velencében fogok önfeledten ringatózni egy gondolában, hogy nagyokat sóhajtozzak majd a „Sóhajok Hídja” alatt és tegyem a szépet a titokzatos H. kisasszonynak. Egy kis udvarlás soha nem árthat - így hát a kalmárok, a gondolások és a sok álarc hazája, valamint Casanova lagúnavárosa, Velence felé vettem az útirányt. Emellett örültem, hogy végre eljuthatok a világ egyik legrégebbi köztársaságába, San Marinó-ba is. Tésztaízlelő rezonátoraim is egyre többet jelezték mostanában: olasz tésztát kívánnak. Nem volt mit tenni.