2005. május 13-án a Beszélő Ember (Turóczi Gábor, a LUCULLUS BT szóvivője) elrepült Dánián át az Atlanti óceán legközepére, Izland és Skócia "közé", hogy négynapos ottartózkodása során felderítse a Feröer-szigetek minden elrejtett zugát és felfedje az Evőemberek előtt a helyi gasztronómia sarkköri levegővel átitatott és főleg az óceán által táplált titkait. Amelyek eléggé izgalmasak és - szerintünk még - javarészt ismeretlenek is. Bár a szélfútta és emberállkapcsot igencsak próbára tevő, éles bicskákat kívánó helyi ürühúsok, a különböző "érlelt halak", a papagájszerű "lundák" és egyéb tengeri madarak, valamint a bálnaételek már némileg napvilágot láttak a nagyvilág és hazánk pampáinak szakirodalmában, azonban ennél több információ sajnos még nem érhető el a 17 sziget konyhájáról. Ismeretlen például az a helyben nagy népszerűségnek örvendő anekdota is, amikor a grönlandi és a feröer-szigeteki halász azon vitatkoznak, hogy a bálnaételek és bálnazsír mellett elfogyasztható-e a ropogósra sült bálnabőr? Utóbbiakat lenézik az előbbiek, mert a feröeriek általában kidobják a nemes csemegét. Valószínűleg azért van ez így, mert minél északabbra megyünk, annál jobban megbecsülik az ételt, öltsön az tényleg bármilyen formát.