... idézet a 2005. évi nagy, Feröer-szigeteket-átszelő túrából.

"És végre elkezdünk beszélgetni a feröeri konyháról, ami nagyjából a következőkből áll. Ha a hagyományos Feröer-szigeteki ételek iránt érdeklődünk, jobb ha egy időre elfelejtkezünk a friss zöldekről és hozzászokunk a gondolathoz, hogy húson és krumplin kell élnünk. Minden ételnek a bárány az alapja, és az egyik legnépszerűbb fogás a skerpikjot, azaz a jól érlelt, levegőben szárított bárányhús, amelynek élvezetéhez éles kés és erős rágószervek szükségeltetnek. A hjallur-nak nevezett szárítókamra sok Feröer-szigeteki otthon elengedhetetlen tartozéka. (Nem fogjátok elhinni, de voltam egy ilyen "szárítóban", Uni szüleinél, ahol nemcsak báránydarabok lógtak, de véres-sós bálna filével is találkoztam! Ez sem adatik meg minden idelátogatónak) Az egyéb helyi finomságok között van a rast kjót (félszáraz bárányhús) és a kiszárított hal. A véres grindadráp után (bálnamészárlás, aminek az a lényege, hogy a bálnákat a helyi sekély vízbe csalogatják, és lándzsákkal leölik. Ilyenkor a víz vérszínű több száz méteres körzetben. Láttam róla fotókat Uni szüleinél - félelmetes látvány!

Idézet a 2005. évi nagy, feröer-szigeteki naplóból: 

2005. május 13-án a Beszélő Ember (Turóczi Gábor, a LUCULLUS BT szóvivője) elrepült Dánián át az Atlanti óceán legközepére, Izland és Skócia "közé", hogy négynapos ottartózkodása során felderítse a Feröer-szigetek minden elrejtett zugát és felfedje az Evőemberek előtt a helyi gasztronómia sarkköri levegővel átitatott és főleg az óceán által táplált titkait. Amelyek eléggé izgalmasak és - szerintünk még - javarészt ismeretlenek is. Bár a szélfútta és emberállkapcsot igencsak próbára tevő, éles bicskákat kívánó helyi ürühúsok, a különböző "érlelt halak", a papagájszerű "lundák" és egyéb tengeri madarak, valamint a bálnaételek már némileg napvilágot láttak a nagyvilág és hazánk pampáinak szakirodalmában, azonban ennél több információ sajnos még nem érhető el a 17 sziget konyhájáról. Ismeretlen például az a helyben nagy népszerűségnek örvendő anekdota is, amikor a grönlandi és a feröer-szigeteki halász azon vitatkoznak, hogy a bálnaételek és bálnazsír mellett elfogyasztható-e a ropogósra sült bálnabőr? Utóbbiakat lenézik az előbbiek, mert a feröeriek általában kidobják a nemes csemegét. Valószínűleg azért van ez így, mert minél északabbra megyünk, annál jobban megbecsülik az ételt, öltsön az tényleg bármilyen formát.