kis ⏜ kultúr⏜kalamajka

Pajéhali!

Pajéhali!


Karanténban, Moszkvában - VOL 2

2020. május 28. - lucullus

Az írás a hataratkelo.blog.hu oldalon jelent meg először.

Az egy dolog, hogy Magyarországon és Európa több országában enyhülnek a korlátozások, Oroszországban teljesen más a helyzet. Nem csoda, hogy Gábornak egyre jobban tele van a hócipője az egésszel, szerencsére a humorérzékét és a gyűjtőszenvedélyét így sem veszítette el. Jöjjön tehát a magyar cégvezetőként a moszkvai karanténban - VOL 2!

cim_286.jpg

Őszintén szólva, amikor megírtam jelen írás előzményét, azaz az első részt, akkor két dologra nem gondoltam: egyrészt arra, hogy lesz folytatás (lett, hisz itt van), másrészt arra, hogy több mint 200%-kal nő egy hónap alatt a fertőzöttek száma, és a 8. legfertőzöttebb országból Oroszország előlép az előkelő 2. helyre az USA után.

Itt továbbra sem igazán látom a fényt az alagútban, vagy ha látom is, az még mindig lehet a vonat. Inkább úgy jellemezném a helyzetet, hogy „stabil, de stabilan szar”. Elég régóta „hozzuk” a fix napi 8-10,000 új beteget. Sajnos nem igazán érzékelem, hogy kifelé mennénk már a kanyarból, bár ígéretekből jól állunk.

De mi változott / vagy nem változott egy hónap alatt?

A fertőzöttek száma az előző írásban 106,498 volt, az elhunytak száma 1,073, a gyógyultaké 11,619.

Jelenleg, egy hónappal később, május végén így festenek a számok: 370,680 — 3,968 — 142,608.

Tehát érzékelhetően nagyon durva a változás, a fertőzöttek száma jelentősen megnőtt. Viszont az is igaz, hogy meglepően alacsony a halálozási ráta, más országokkal összehasonlítva, és a napi többlet is stabilan mozgott, mozog. Ez azért nagyban elősegíti a tervezhetőséget, kórházi ágykapacitás-optimalizálását.

A kijárási tilalom egyáltalán nem enyhült, sőt, inkább szigorodott. Már az utcára sem tudsz nagyjából úgy kimenni, hogy ne lenne kötelező a kesztyű és maszkviselés. Az utcán csak ajánlott ezek viselése, bármilyen zárt térben viszont már kötelező.

uttisztito.jpg

A moszkvai polgármester „enyhítésről” beszélt a minap: kinyitott 88 kormányablak (de minek??) és a car-sharing (azt meg csak minimum 5 napra rendelheted meg) (de minek??).

Annyi plusz történt még, hogy elindult pár termelővállalat és gyár, aminél fogva az utakon több lett az autó. Ez a látványnak jót tesz, a környezetvédelemnek viszont nem.

De továbbra sem lehet lemenni sem sétálni, sem szabadtéren sportolni, legalábbis hivatalosan mindez tiltva van. Május 31-ig biztos eltart ez az állapot, de rögtön hozzátették, hogy a teljes június is vélhetően megy a levesbe.

Jómagam fontos mérföldkőnek tartom (holott az égvilágon semmi jelentősége nincs), hogy szembe velem kinyitott a valutaváltó, a villogó számok neonfényeitől ujjongtam is ekkor nagyokat.

penzvalto.jpg

Az oroszoknak „erősen ajánlják”, hogy NE utazzanak idén külföldre, hanem maradjanak idén Oroszországban, hogy ezzel csökkentsék a minimumra a vírus behozatalának lehetőségét külföldről.

A belföldi nyaralóhelyeket, panziókat, szállodákat fokozatosan elkezdik felkészíteni a vendégek fogadására. Mondjuk fogalmam nincs még mindig, hogy milyen közlekedési eszköz, mikor és honnan fog elindulni „Oroszország relációban”, és az is biztos, hogy az enyhítési folyamat utolsó mozaikkockája lesz ez, mármint a repülők felszállása.

Annyi jó hír talán van az egészben, hogy imitt-amott vannak afféle „menekítőjáratok” is. Ezeket főleg az Aeroflot üzemelteti, és ha nagyon akarnám, akkor meglehetősen kacifántos úton, drágán, és több országot érintve, de eljuthatnék akár Frankfurtig vagy Bécsig, bár ez nem tűnik igazán jó opciónak.

Az a legnagyobb bajom, hogy nem tudni, mikor jöhetnék vissza Oroszországba. S ha már 3 hónapot kibírtam Magyarország és a családom nélkül, akkor még 2-3 újabb hónap is belefér.

Muszáj megemlítenem, hogy ezeket az infókat a moszkvai magyar nagykövetség munkatársai juttatják el az itt élő magyarokhoz, akik jelentkeztek „konzuli érdekvédelemre”, így hozzám is, amiért hálás köszönet nekik.

plakat_2.jpg

Szeptemberre Putyin már vakcinát ígér, és februárig mindenki be lesz oltva szerinte. Ezekből kiindulva lehet, hogy én is Moszkvától keletre veszem majd hamarosan az irányt, amúgy is tervbe volt véve egy újabb keleti utazás: Szahalin szigetére és a Dél-Kuril szigetvilágba.

Szahalinon ráadásul van egy nagy csokispartnerünk. A karanténosdit már megszoktam, a helyszínváltás meg biztosan jót fog tenni.

De azért haladjunk sorjában: az enyhítések első lépéseként talán az utcára ki tudok menni, sétálni és sportolni, anélkül, hogy... Mindjárt írom is!

kirakat.jpg
Rettenetesen ingerszegény moszkvai hétköznapok

Ami saját magamat illeti, nos, itt az a helyzet, hogy egy kicsit kezdem elveszíteni a türelmem. Szóval, míg otthon már minden kinyílt, addig mi még mindig csak befelé megyünk a kanyarba, és míg otthon már tombol a nyár, itt elég hideg és esős az időjárás (8-10 fok átlagosan). Bár lehet, hogy a kijárási korlátozásnak meg pont ez tesz jót...

Nem a magyarokra irigykedem egyébként otthon (hisz ők is megszenvedték ezt az egész vírusosdit), hanem inkább ezen a szerencsétlen helyzeten szeretném már túltenni magam mielőbb, anélkül, hogy például elkapnám a vírust.

park_10.jpg

Az apró hülyeségek irritálnak a legjobban. Ezek közé főleg a kevés séta, a napsütés hiánya, a bekorlátozott beltéri sport és a bezártsági érzés tartoznak.

Kicsit abszurdnak érzem a helyzetet, hogy „boltbamenési álcázással” menjek mindig le sétálni úgy, hogy van nálam maszk, kesztyű, kézfertőtlenítő, emellett útlevél, lakcímregisztrációs papír, bankkártya, telefon, készpénz, bevásárlószatyor, fülhallgató, és ilyen sétáim során 2-3 rendőrpárossal biztosan találkoznom kell.

bolt_1.jpg

Megfigyeltem, hogy amióta ez az egész hülye helyzet tart, azóta sokkal rosszabb lett az internet minősége Oroszországban (nyilván most mindenki sokkal jobban használja) és jelentősen megnőtt a telemarketinges hívások száma is. Főleg banki szolgáltatásokat, ingatlanbérlést és házhozszállításokat ajánlanak.

Az ételházhozszállítással is több bajom van: vagy kiborul a leves, vagy van evőeszköz, ha nem kérek, vagy fordítva, vagy „jaj, bocsánat, lemaradt a főétel”, miközben mindezt ecseteled SZEMÉLYESEN, hosszú perceken át az ismeretlen maszkos tadzsikfutárnak. És fogalmam nincs, hogy ezek az ételek naponta vajon hány ember kezén mennek át.

Vagy az sem fér bele a fejembe, hogy számlavezető bankunk miért erőlteti MINDENÁRON a tomboló vírushelyzet közepén, hogy befáradjak személyesen a bankfiókba, hogy aktiváljak egy pendrive-ot. „Azt csakis úgy lehet.”

Nem fér a fejembe, hogy a taxisofőrnek miért kell megérintenie a telefonom, ha le akarja csippantani a QR-kódot (addig el sem indul az applikáció), miért hintáznak emberek a lezárt játszótéren, és miért akar velem kezet fogni olyan ember, akinek a kézfogását már ötször utasítottam vissza az elmúlt két hónap során.

A szállodámban is bevezették egyébiránt a maszkos-kesztyűs üzemmódot, ez legalább jó hír, bár természetesen nem mindenki tartja be ezt se.

Ezek bosszantó apróságok, és ezeket nyilván túl lehet élni. Attól fostam még kicsit, hogy nehogy elkapjam a vírust, vagy nehogy orvoshoz kelljen mennem ilyen időszakban bármilyen más ügyben, de ezeket egyelőre megúsztam. Remélem, most már így is marad.

Nézd a dolgok jó oldalát!

A hülyeségek mellett igyekszem a dolgok jó oldalát nézni. Előre tervezek, próbálom felpörgetni az üzletünket, jött is ki a minap négy raklap csokoládénk. Próbálunk „előremenekülni”.

Az eladásunk már most duplája az áprilisinak, de még mindig csak a fele annak, mint amit „minimálisnak” kell neveznünk. Csináltunk egy céges insta oldalt, és nekiugrunk a weboldalunk átszerkesztésének is, valamint tervezek egy online csokoládékóstolót.

Tartom a kapcsolatot más csokoládésokkal, tanulok tőlük, ők is tőlem. Kicseréljük a tapasztalatainkat, segítünk egymáson, tanácsokkal, PR-rel. A minap például a leghíresebb oroszországi csokoládéblogger írt a chocoMe-ről hosszú értekezést.

Amire még büszke vagyok (pedig sok értelme nincs): csináltam egy nagy „karanténszavas” gyűjtést. Arra voltam kíváncsi, hogy a covid hogyan épült bele a mindennapi szóhasználatunkba és vajon „elgyőrfipalisodtam én is már egy kicsit, avagy sem”, vagy hogy is érzik magukat a „kenyérszüzek” a világ minden táján, és van -e még „erkélytánc” az olaszoknál, meg hasonló őrületek.

viragarus.jpg

Ezek nagy része nem jött volna létre a vírus nélkül. Ezzel a tematikus gyűjtéssel búcsúzom, és ha lesz is harmadik rész ebben a „témakörben”, remélem, az már hazautazással, vagy keletre-utazással lesz megspékelve.

Vigyázat! Néhol szókimondó szövegek!

1) maga a vírus, és vele kapcsolatos dolgok

- koronavírus, vírusreprodukciós ráta, virulens, esetszám, járványgörbe, ellaposodó járványgörbe, járványplató, tünetszegény, sebészmaszk, egyszer használatos maszk, covidteszt, koronateszt, mobilkórház, kézfertőtlenítő gél, nyájimmunitás, nyájfertőzés, könyökbe köhögés, távolságtartás, szimptómamentesség, korona (mint idegen ember csúfolása), koronás, pandémia, koronamémek, maszkos világ, maszkrezsim, maszkjövő, maszkdivat, koronadivat, köpőrém (aki szándékosan leköp másokat), koronabűnözés, kovidjövő, posztkovidális étterem

2) karantén

- otthonelhagyási tilalom, kijárási korlátozás, kijárási tilalom, karanténfáradtság, karanténkutya, bérkutya-sétáltatás, zoom, zoomolás, vizesüveg-súlyzó, bér-szobakerékpár, bér-futópad, olaj-a-földön-futópad, karanténdal, hóm-ofisz, stayhome, staythefuckinhome, maradjotthon, „maradjotthon-dalok”, pánikvásárló, WC papír, mint valuta, WC papír-bűnözés, karanténszakáll, fotelkonferencia, karanténszínház, karanténmese, karanténvers, online bor- és csokoládékóstoló, online masterclass, online Cirque du Soleil előadás, karanténháj, karanténkert, karanténtest, e-locsolás (Húsvétkor), karantini (ital), "kijárási" dalok (a "mulatási" mintájára.), karanténséf

3) orosz sajátosságok (hisz Moszkvában élek)

- „az elején a vírus csak nem akar megjelenni”, QR-kódos munkába járás, a taxis „lecsippantja a QR-kódodat”, százméteres kutyasétáltatás, bevásárlószatyor-sétáltatás, érintésmentes áruátvétel, önizoláció, önizolációs index, folyosó-fitness (a szállodámban), „kivégezzük a koronavírust” (Putyin), tömegek felgyülemlése a QR kódok bevezetésénél a moszkvai metróban, „a munkaszüneti hétköznapokat felváltják a munka nélküli hétköznapok”, „drónokkal fogunk levadászni a kijárási tilalomban” (Roszgvargyija félkatonai szervezet)

kavezo.jpg

4) magyar sajátosságok

- „eladó öregember-maszk”, bevásárló-idősáv, elgyőrfipalisodott, „mosolyog, mint Müller Cecília”, „elmüllercecíliásodott”, élesztőpárbaj, nyuggersáv, kenyérszüzek, operatív törzs, operatív törzs a kaspóban, óriási tömeg az Aldiban a rossz idősávok miatt

5) olasz sajátosságok

- erkélydal, erkélytánc, erkélybuli, tetőtenisz, buli az utolsó pillanatig, „nekünk a Prada varrja a szájmaszkot, és a Ferrari csinálja a lélegeztetőgépeket”, „majd mi betartatjuk a kijárási tilalmat” (maffia)

6) egyéb új kifejezések, viccesnek ható idézetek

- „jobb fingani, mint köhögni”, „finggal leplezem a köhögést”, „wc papírért szopok”, új divat - a trikini, „a traktor mindenkit meggyógyít” (belorusz elnök), „menjetek szaunázni és hokizni” (belorusz elnök), „a koronavírus nem létezik” (tadzsik elnök), „van egy füstölő növény, ami gyógyítja a koronavírust” (türkmén elnök), „maszkviselésért börtön jár” (türkmén elnök), „huhh, ez csak egy bankrablás? már azt hittem, koronavírus”, „a koronavírust a nemzet ellenségének nyilvánítom” (Trump), „nálunk nincs fertőzött” (Észak-Korea), „pozitív lett egy papaya koronavírus tesztje” (Tanzánia), „karantéboly” (Geréb János).” 

Magyar cégvezetőként a moszkvai karanténban

Az írás a hataratkelo.blog.hu oldalon jelent meg először. 

 

Amikor egy 15 milliós világváros teljesen kiürül, leginkább csak őrjáratozó maszkos rendőröket, katonákat, smasszerokat lehet látni, az nagyon-nagyon szürreális érzés. Moszkvai beszámoló következik Gábortól – rengeteg egészen elképesztő fotóval.

Neked hogyan telnek a napok és hetek a járvány idején? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

cim_49.JPG

„Meglehetősen ritkán posztolok Moszkváról, de most olyan volt az apropó (sajnos), hogy muszáj volt billentyűzetet ragadnom, ráadásul mindezt elég gyorsan. Úgy látom Moszkvát most, amilyen sosem volt, és szerintem már sosem lesz.

Alapjáraton már 20 éve élek Moszkvában, ami majdnem az életem fele. Ez összesen három „ittlétből” tevődik össze: 1983-1988, 1992-2000, majd 2013-tól mostanáig.

Az utolsó 7 évben a magyar chocoMe csokoládémárka oroszországi igazgatójaként ténykedtem, jelen írás pedig azt próbálja megvilágítani, hogy az egyébként mindannyiunk életére meglehetősen nagy hatást gyakorló koronavírus hogyan hatott/hat az én életemre Moszkvában, hogyan boldogul a cégünk és jómagam.

Az írásban nem szeretnék kitérni a vírus „miértjére” (miért kaptuk, honnan jött és így tovább), hanem inkább egy kicsit azt világítom meg, hogy milyen volt nekem az elmúlt két hónap, hogyan élem meg itt ezt az egészet, hogy néz ki most Moszkva, hogyan járok dolgozni, és milyen óvintézkedések vannak életben.

 

 

Ha azt nézzük, hogy az USA-hoz képest a tizede csak a fertőzött, akkor szuper, ha viszont Magyarországgal hasonlítjuk, ahol kb. 2.500 beteg van - akkor horrorisztikus.

Az tény, hogy itt ülök a 8. legfertőzöttebb országban, és elég nagy most a szigorúság, de az is tény, hogy az oroszok szerintem nagyon jól kezelik és kezelték mindemellett a helyzetet. (A cikk mellett folyamatosan nyilatkoztam a helyzetről magyar médiumoknak, ahol ugyanezeket mondtam el).

Az első napok

Megpróbálom vázolni az eseményeket, az én szemszögemből. Március elején érkeztem Budapestről, de akkor még pár maszkos emberen kívül szinte semmi nem indukált arra, hogy itt bezony baj van.

Viszont rögtön az első pozitívum, hogy a sajtóban olvastam, hogy annak, aki Európából, vagy Ázsiából érkezett, annak kötelező volt bejelentkezni az EÜ Minisztérium forródrótjára, hogy felvegyék az adatait: honnan jöttél, milyen járattal, hol laksz Moszkvában, mi az útlevélszámod, hogy érzed magad.

Az első pár száz megbetegedést szinte „emberre pontosan” tudták az oroszok (és ezt transzparensen meg is jelentették a médiában), „levadászták” őket, hogy ki-honnan-milyen járattal érkezett, felderítették az összes kontaktját, akikkel érintkezhettek, és aki meg látta ezeket a járatokat, elkezdhetett aggódni, orvoshoz menni, meg hasonlók.

 

 

A kontaktszemélyek rögtön házi, vagy kórházi karanténba kerültek (én nem voltam köztük). Március 9-12 közt még Rigába is el tudtam utazni, de visszafelé már maszkos orvosok gyülekeztek a reptéren, mobil laborokat állítottak fel, és ez már paráztató volt egy kicsit. Nagyon rossz érzés volt.

Fontos megemlíteni, hogy Oroszország már január végén hozott néhány rendkívül fontos döntést, többek között azt, hogy az egész határszakaszát lezárja Kínával.

Ekkor még tudomásom szerint semmilyen más ország nem hozott ilyen drasztikus lépést, így időt nyert, és miközben a fél világ már megfertőződött, az oroszoknál valahogy csak nem akart elterjedni a vírus. Az időt pedig arra fordították, hogy felkészüljenek a helyzetre.

Amikor visszaérkeztem, onnantól kezdve elkezdtek a dolgok jelentősen felgyorsulni.

A szigorítások kezdete

Még március közepén ugyan lehetett sportolni (én például focizom, kondizom és tollasozom), társadalmi életet élni, múzeumba járni, rendezvényeket tartani, de pár nappal később már elkezdtek jönni a szigorítások, korlátozások.

Szinte minden napra jutott valami rossz, nagyjából két hét leforgása alatt a semmiből eljutottunk a kijárások elég durva korlátozásáig. Nekünk két nagy rendezvényünk maradt el, az egyik ráadásul úgy, hogy este már fel volt állítva a standunk, reggel meg közölték, hogy nem lesz rendezvény.

Volt repjegyfoglalásom Bulgáriába, Cirque du Soleil jegyem Moszkvába, tollaspálya-foglalásunk és hasonló apróságok, de ez mind ment a levesbe, és ezeket vélhetően nem fogom visszakapni. (hozzáteszem, eddig ennyi a „veszteségem”).

 

 

Március közepén bejelentették, hogy Moszkva „bekorlátozza” az EU-val való összes légi kapcsolatot, kizárólag az EU fővárosokra hagyva azt, Seremetyevo reptér „F” termináljáról.

Ami a sorok közt olvasva azt jelentette akkor, hogy „ki fogják golyózni” többek közt a Wizz Airt Vnukovóról (meg minden más légitársaságot, mindenhonnan), és a hazai/saját/drága, Aeroflotot „hozzák helyzetbe” (mivel onnan csak az jár). És ez így be is jött.

Aztán a fokozatosság elvét szem előtt tartva Oroszország gyakorlatilag teljesen bezárkózott, itt is két hét alatt jutottunk el abba az állapotba, hogy már se ki-se be.

Egy nagyon nehéz döntés

Én tudatosan választottam az ittlétet a családom helyett: ha hazamentem volna, nem tudtam volna ellátni a cégképviseletet, és több hónapon keresztül vissza sem tudtam volna jönni. És ez a cégünk végét jelenthette volna.

Nem volt könnyű döntés, megvallom. Már lassan 2 hónapja vagyok itt, de lehet belőle 6 is, hisz most semmilyen repülő nem jár, és nem tudom, mikor fog egyáltalán.

 

 

Március végén Putyin bejelentette, hogy kijárási korlátozást vezetnek be, először 2 hétre, aztán 4 hétre, és most úgy néz ki, hogy még 12 napra.

Hogy néz ki ez pontosan:
- csak a legközelebbi boltba lehet menni, személyivel
- kutyát sétáltatni a lakóhely 100 méteres körzetében
- szemetet levinni
- orvoshoz menni halaszthatatlan ügyben
- személyes ügyben eljárni hetente kétszer (pl. bank, hivatali ügyintézés, rokonlátogatás)
- munkába járni (folyamatosan)

Az utolsó három tételre április elejétől úgynevezett QR kódot kell letölteni, a polgármesteri hivatal weboldaláról. Itt meg kell adni a lakcímed, és a végcélod címét, a munkahelyi QR kód 2 hétig érvényes, a többi QR kód aznapra szól.

qr-kod.jpeg

Hetente 2 db ügyet tudsz így elintézni. Nekem annyiban volt „szerencsém”, hogy a mi vállalatunk élelmiszert árul, tehát „tud működni terepen is” (ellentétben például egy könyvelővel, aki otthoni munkára kellett átálljon).

Bocsánat, a legtöbb embernek Home Office van előírva., és ahogy beviszed a céged adószámát a rendszerbe, az azonnal megmondja, hogy jogosult vagy- e munkába menni, vagy nem.

Én kb. hetente kétszer járok be dolgozni, a forgalmunk sajnos a tizedére esett vissza, ezért túl sok mindent nem tudtam tenni a helyzettel azon kívül, hogy drasztikus költségcsökkentéseket vezettem be, és nagyon ráfeküdtünk az eladásra.

Olyan dolgokkal próbáltunk operálni, hogy az ekkor hiánycikknek számító kézfertőtlenítő gélt adtunk ajándékba a vásárlóinknak, vagy ajándék csokoládét. (Én tudtam a cégünkön keresztül vásárolni kb. 300 gélt és 200 maszkot, főleg elővigyázatossági szempontból, de ezeket elkezdtük ajándékba adni a partnereinknek, hogy lássák: itt vagyunk, és gondoskodunk róluk).

Az elárvult 15 milliós megapolisz

Ezek alatt az utazások alatt volt lehetőségem többször megtekinteni a totálisan kiürült világváros Moszkvát, az őrjáratozó maszkos rendőröket, katonákat, smasszerokat, és az egész nagyon, nagyon szürreálisnak hat.

Az egész város be van kamerázva, arcfelismerés folyik, és a telefonod helymeghatározása, bankkártyás fizetéseid alapján is meg tudják határozni a hollétedet, és jaj neked, ha épp nem jó helyen vagy!

 

 

A legdrasztikusabb büntetés lehet akár 5 millió forint is (!), ami akkor érvényes, ha a kijárási korlátozásod megszegése egy vagy több ember halálához vezet. De volt olyan is, hogy egy Jézus nevű férfit (Húsvét előtt egyébként) bevittek a rendörök az örsre, mert egy parkba ment kutyát sétáltatni, és nem a lakóhelye 100 méteres körzetébe. Bírósági ügy lesz belőle. Az átlagbüntetés egyébként 5-10,000 Ft, és a legtöbb szabálysértők idős emberek...

A metróban, ahol korábban napi 10 millió ember is megfordult - most százak vannak, a mozgólépcsőn és a vagonokban is egy kezemen meg tudom számolni, hány ember van.

Kényelmesen utazom, még a rollerom sem kell összecsukni. A metróban nem lehet jeggyel utazni, csak bérlettel: ennek sorszámát is meg kell adni a QR-kód igénylésénél. Ha taxival utazol, akkor a taxis csippantja le a QR-kódot, ha saját autóval, akkor a rendőr.

 

 

És Moszkva nagyon, nagyon szürreális, sosem láttam ilyennek! Olyan, mint a zombifilm: ha embert látsz, az már „gyanús”, és messze elkerülöd. Mindenki gyanús, a rendszer elérte, hogy szarul érezd magad az utcán, bűntudatod legyen. Nyomasztó, rossz érzés.

A 2x8 sávos, szinte üres utak és gigaépületek a Will Smith-féle Legenda vagyok című filmet juttatják az eszembe. Az épületek csendesek, elárvultak.

A Vörös tér elveszített méltósága

Tegnap kockáztattam, és kinéztem a Vörös Térre, hogy legyen normális képanyagom a cikkhez. Amellett, hogy csokit árulok, már több éve elvem az objektív tájékoztatás - írás is, ezért azt gondoltam, hogy ezeket a képeket mindenkinek látnia kell.

(Hozzáteszem, a Vörös téren 0 % az esélyed, hogy ne állítsanak meg, és velem is ez történt, de engem fél óra magyarázkodás után elengedtek. A GUM-ban van csokoládénk, és ugyan a GUM már egy hónapja be van zárva - de én ebben „nem voltam biztos, és csak le akartam ellenőrizni”.) A képek magukért beszélnek, nézegessétek őket!

 

 

Sokáig gondolkoztam, hogyan jellemezzem az elárvult Vörös teres helyeket, és arra a következtetésre jutottam, hogy talán az a legjobb hasonlat, mintha „egy nőt látnál, de most épp nem kisminkelve, hanem szürkén, rossz ruhában”, de az is helytálló, hogy most „ez épp nem is a Vaszilij Blazsennij templom, hanem csak egy lelkét vesztett, eccerű épület”.

Egyszerűen elveszítették a méltóságukat, és szürkeségbe-egyszerűségbe burkolóztak. Megdöbbentő volt az egész.

Így telnek a napjaim

A saját életem mondhatni „elviselhető”. Egy szállodai szobában lakom, ételházhozszállítás van. Az egyéb élelmiszert a legközelebbi boltban szerzem be, minden kapható, a boltban egy-két ember lézeng. (Itt is volt felvásárlási láz, az emberek ugyanazokat halmozták fel, mint otthon).

szalloda_3.jpg

A sportlehetőségem „folyosói futásra” és „üvegpalackos súlyzózásra” korlátozódik, de mostanában már sokkal többet sétálok (messzebb kerülve a bolttól), mert a friss levegő hiánya és a bezártság talán a legrosszabb az egészben.

Napjaim nagy részét sporttal, olvasással, írással, filmnézéssel, itthoni munkával és munkába járással töltöm, és nincsen ezzel semmilyen problémám. Közben volt / van időm átgondolni a „jelenlegi helyzetemet”, magamba nézni, és átfutni mindenen, amit a világ „rohanós szakaszában” csináltam.

Furcsa, ámde remek érzés, hogy kint szuperjó minőségű a levegő, és tudok értékelni egy sima sétát. Furcsa, hogy szinte mindenre jut időm, kb. egy hónapja nem használtam parfümöt, dezodort, hanem csak szappant. És ezt nem szégyellem.

Furcsa, hogy átálltam szinte teljesen az olcsó metróra, míg korábban szinte csak taxival jártam, hogy mindenhova odaérjek. Furcsa, hogy megtanultam méltányolni azt, amit már eddig is elértem, és szinte a szemem láttára értékelődnek fel a dolgok.

Gyakrabban beszélek a szeretteimmel, így az otthon karanténban, egyedül élő Édesanyámmal, valamint az ugyancsak karanténban lévő Családommal, több idő jut a barátaimra, ráadásul olyanokra is, akikkel szinte sosem beszélek.

A vírustól nem félek, maszkot-kesztyűt sosem hordok, holott van belőlük bőven. Annyi, hogy sűrűn fertőtlenítem a kezem, a szobámban is minden sterilizálva van, amikor jövök-megyek és folyamatosan erősítem az immunrendszerem sporttal és jó minőségű ételekkel.

A legnehezebb az egészben azzal a kétséggel vívódni, hogy mi lesz, ha otthon történik valami valakivel, és én most épp nem tudok hazamenni. Mert nem jár most semmi, és állnak az országok. Bár azért reménykedem, hogy nem fog semmi rossz sem történni most, és minél előbb eljön a bizonyosságok ideje a bizonytalanságok helyett.

Azt gondolom, ha az ember számot vet az eddigiekkel, és képes elfogadni, hogy több mindent, akár MINDENT elveszíthet a koronavírus miatt, akkor nyerhet. Ez így fura leírva, de a lényege, „ha elfogadod a döntetlen vagy a vereség tényét egy meccsen, akkor megnyerheted azt”, és ezt nem más mondta, mint Dárdai Pál. Magyarul: nézd mindig a jó oldalát, és magadba szállva, megerősödve fogsz kijönni a helyzetből!

Na, valahogy így.”

Rollerral Moszkvában

img_3393-01-09-18-09-09.JPG

Mostanában rákaptam a rollerra Moszkvában, és a következőt állapítottam meg: a városközpont egész jól járható, nem annyira vészesek a távolságok, ellenben mégis a parkokban jobb rollerezni, mivel a városban sok a a kicsi akadály, útpadkák, lukak, szintkülönbségek, emberek. A roller kis kereke minden szirszarban elakad. (Ilyet vettem...) Több olyan helyre eljutok, ahová korábban nem sikerült, vagy lusta voltam: mert gyalog elég messze van, autóval meg rohadtul kényelmetlen.  Akinek nincs rollere, vagy kerékpárja, az tud Moszkvában bérelni is: a központban például minden sarkon van egy-egy pont. Még riksázni is tudsz. Moszkva egyébként nagyon átalakult ezen a téren az elmúlt 20-25 év alatt: régen ha véletlenül láttam egy-egy bringát, gördeszkát a városban, akkor arra úgy tekintettek, mintha valami sátáni dolog lenne... , ma meg szinte mindenki ezt nyomja. Néhány fotó a mai napból: 

Caricino, ||. Katalin nyári rezidenciája Moszkva déli részén

Nekem az egyik kedvenc helyem Moszkvában, a Caricino Park, azaz II. Katalin Cárnő "nyári rezidenciája", ám annak is "ritka példája". Írom mindezt azért,  mert a Cárnő nagyon keveset tartózkodott errefelé, csak egyszer, amikor átutazóban volt, magával ragadta a táj, és szépen ki is alakíttatott magának itt egy parkfélét. Óriási a terület, egy nagy palotával, több más épülettel (Pl. van itt "Kenyeres Ház", ami a volt konyhai létesítmény lényegében, fedett arborétum, régi templom, gyalogos-bástyás híd, tavacskák, és bennük egy zenélő szökőkút figyel. A park területén elektromobil is közlekedik, ezzel kényelmesen körbe lehet járni az egészet. Nagyon szép, epikus élmény, ugyanakkor tapasztalatom szerint meglehetősen ki esik Moszkva idegenforgalmi életéből. (mélyen délen található, hosszú az út ide, és míg a Vörös Tér egésze és környéke is epikus élményt nyújt, addig itt az út a metróból nagyjából olyan, mintha a 90-es évek orosz gettóján kellene keresztülverekedned magad. Még 2018-ban is. Ez az érzés mondjuk kikerülhető, ha az ember nem a hasonló nevű Caricino metróállomáson száll ki, hanem a szomszédos Orekhovo állomáson, ami a park másik vége lényegében. Itt jóval több lesz a séta, de hidd el, megéri! A palotában egyébként nem túl sok cári emlék található: cári ruhák, "ezüst kincstár", régi építkezési emlékek, pénzek, de a ház legnagyobb részét időszakos - sajnos nem túl érdekfeszítő - kiállítások tarkítják. Véleményem szerint ide a külcsín miatt kell kijönni, ejtőzni, lebzselni, és nem pedig a belbecs miatt, és legalább egyszer az életben. 

Interjú Putyin “ötszörös” magyar cukrász chef-jével


És az megvan, hogy a patinás moszkvai Metropol szálló cukrásza - magyar? Szabó “Duffy” Atillának hívják, tíz éve él Moszkvában és már ötször "édesítette meg" Putyin életét. Atillával Moszkvában készíthettem interjút, emellett volt szerencsém megkóstolni remek süteményeit is. (Tőle független módon is jártam a Metropolban egy szervezett túra keretein belül, így többféle úton-módon térképezhettem fel a sztorit és az épületet - igyekezvén maradni az objektivitás talaján.)

unadjustednonraw_thumb_145b.jpg

T: Jelenleg milyen tisztségben dolgozol a moszkvai Metropol hotelben, mióta, és hogy kerültél ide? 
A: Cukrász chef vagyok. Moszkvában 10 éve dolgozom, ez már a harmadik szállodám. Előtte a Swissotel-ben, és a Baltschug Kempinskiben dolgoztam (Ezek Moszkva legjobb helyei közé tartoznak, a szerző). Már kétszer próbáltak áthívni és a harmadikra el is fogadtam az invitációt, hisz az új brand chef, Andrey Shmakov és az akkori F&B management biztosíték volt számomra, hogy jó körülmények közt fogok tudni dolgozni. Már 3 éve vagyok itt.

T: Miket készítesz egészen pontosan? Mik a trendek most a Metropolban? 
A: A Metropol egy 110 éves épület, ez volt az első ötcsillagos szálloda Oroszországban. Rengeteg tradícióval rendelkezik, ezt kell implementálnom a termékeinkbe, valahogy így: “régi ízek újragondolva”. Igaz, a régi cári Oroszországban divat volt a francia cukrászat is, ezért ezt a vonalat is használhatom szabadon, aminek nagyon örülök.

T: Karriered csúcsa-e ez, vagy mehetsz még feljebb is Moszkvában? 
A: Már az, hogy nemzetközi 5*-os szállodákban lehettem chef, elégedettséggel tölt el, de persze, mindig vannak új kihívások. Most éppen egy ismert orosz gasztronómiai újság októberi számában jelentetek meg recepteket, ezen dolgozunk most, de készülőben van a Metropol szálloda gasztronómiai könyve is, ami a 110 évet öleli át, ott is lesznek képes receptjeim. Továbbá egy nemzetközi cukrászverseny előkészületei is folynak, pont a szálloda születésnapjára. Ebben is részem van, hiszen a szabályokat és a lebonyolítást is rám bízták.

T: Előtte hol dolgoztál? Milyen pozíció(k)ban? Mit kell ezekről a helyekről tudni
A: Sokfelé dolgoztam. Még alig voltam 18 éves, amikor már Németországban, az akkor meg működő Pannónia vendéglátóvállalat “Hotel Budapest” szállójában dolgoztam Münchenben. A Chef nem más volt, mint Mátyás Rudi bácsi, az első gasztro-Oscar díjas mesterszakács. Továbbá szintén Münchenben a Marriott szállóban voltam részlegvezető, Austin/Texas varosában egy catering cégnél voltam főcukrász, aztán szintén Texas államban egy európai étteremben. Otthon keveset dolgoztam, tanulmányaimat az akkori mércével nézve az egyik legjobb helyen, a Pannónia 500-as termelőjében végeztem, ahol az igazgató az a Balog Gabor volt, aki az akkori tankönyveket lektorálta és a magyar válogatott tagja is volt. Szóval jó kezekben voltam. Utána is nagy hangsúlyt fektettem a továbbképzésre, többször jártam Franciaországban, Svájcban és neves belga csokoládégyártók által megrendezett mesterképzéseken is. Később, 2003-ban megpróbálkoztam saját üzlet nyitásával egy barátommal közösen, de ez nem jött sajnos össze, az akkori válság miatt. Utána a belvárosi Centrál Kávéházban voltam műszakvezető, onnan egy év után az akkor nyitó Four Seasons Gresham Palota kezdő csapatában találtam magamat. Itt 3 évet dolgoztam, junior sous chef-ként távoztam, már ide Moszkvába, ahová már főcukrászként kerültem a Swissotel szállodába. Ezt még két másik szálló követett, a Baltschug Kempinski és a mostani Metropol.

T: Oroszország gasztronómiai szempontból - kihívás? Nem lenne jobb mondjuk egy Franciaország, de még akár egy magyar Michelin-csillagos étterem?
A: Európában magyarként érvényesülni nagy kihívás, de talán még otthon is, nem hiába jöttem el. Széll Tamás tett nekem egy ajánlatot, amikor megkapta a Michelin csillagot, de akkor már jó pár éve itt voltam, feleségem is orosz, így nem fogadtam el. Itt 10 éve ott tartottak, ahol mi a 2000-es évek elején. Amikor idekerültem, kihívás volt megfelelő szakembereket találni és betanítani őket. A vásárlóközönség pedig itt Moszkvában mindig is vevő volt a luxusra, a minőségre. Éppen ezért a francia cukrászatnak itt nagy sikere van. Alapanyagokból nincsen hiány, bármit be tudunk szerezni, igy a minőségre nem lehet panasz. Mostanában sok küllföldi szakember dolgozik itt, olaszok, franciák, szinte minden valamit magára adó szálloda vagy étterem alkalmaz külföldieket. Így a minőség is javul, a konkurencia pedig jót tesz a szakmának!

unadjustednonraw_thumb_143b.jpg
T: Mit esznek szerinted az oroszok? 
A: Rengeteg zöldséget, halat, tejterméket. A cukrászatban sajnos a legtöbben még mindig a szovjet időkből ismert nehéz vajkrémes, édes sütiket kedvelik. Pont azokat, amiket én ki nem állhatok. Otthon is ez volt a trend, amikor még saját üzletem volt, alig tudtuk az emberekbe tukmálni az újabb ízeket. A fiatalabb generació már inkább a francia-olasz vonalat kedveli.

T: Mi a Te kedvenc orosz kajád? 
A: Nehéz a helyzetem, mert allergiás vagyok a halakra és a tengeri ételekre. Én magyarként nagyon leveses vagyok, igy a Borsch, Scsi, Szoljanka, sárgaborsóleves és társaik a kedvenceim. Szeretem a palacsinta nem desszertkénti felhasználását, így gombával, sajttal, sonkával és tejföllel töltve kiváló reggelire! Igazából a dácsán (hétvégi lak, a szerző) készült sashlikoknál nincs is jobb, persze a megfelelő vodka kíséretében.

T: Látom, téged is megfertőzött a mindent “átivó” orosz vodkakultusz.
A: Ó, igen.

T: Tudják az oroszok, hogy te magyar vagy? Bele tudsz vinni a konyhába magyar "vonalakat" is? 
A: Igen, és soha nem volt gond beilleszkedni, egyből elfogadtak mindenhol. Magyar vonal viszonylag ritkán kerül a termékeim közé, télen készítünk néha bejglit, Eszterhazyt, dobostortát, meg réteseket. Utóbbi alapanyagait otthonról hozom magammal. (A poszt végén van egy video, amikor pont belecsöppent a szerző egy rétesnyújtásba). Egyszer csináltam egy bankettet a Moszkvai Magyar Nagykövetségen a nemzetkozi nőegyletnek, ott például csak magyar édességek voltak.

T: Te döntöd el, hogy mit főzöl, vagy más? 
A: Abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy 90%-ban szabadkezem van. Csak akkor kell alkalmazkodnom, ha a vendég külön kéri, mit szeretne látni a büfén, vagy a tányéron. Persze állandóan kommunikálok a chefekkel, szóval összhangba hozzuk a menüket. Nem mindegy, milyen desszertet ajánlok halakhoz, húsokhoz, de még a borok is bekavarhatnak, így gyakran még a szálloda sommelier-je is főszerephez juthat egy-egy menü megalkotasában.

T: Mi az árfekvése a Metropolban egy vacsorának? Vagy süteményeknek? 
A: Moszkva, belváros, öt csillag… Ez egyet jelent: nem olcsó! Bár még így is elmaradunk egyes luxusszállodák áraitól. Reggeli büfénk, ami egyébként a leggazdagabb a városban, 2500 Rubel (10.952 Ft, 2017.07.28-ai árfolyamon számolva, a szerző). Süteményeink a vitrinben 350 rubelbe kerülnek (1533 Ft) A bankett menü 2500 rubel/fő-től indul, akár 4500-ig is elmegy. Vasárnapi brunch áraink 4850 rubel alkohol nélkül, alkohollal ez mar 5800 rubel / per fő.

T: Honnan szerzitek be az alapanyagokat? Gondolom, ez ma nem olyan könnyű az embargók miatt. 
A: Igazábol a konyha néz nagyobb kihívások elé ebben a kérdésben. A húsok, sajtok, egzotikus zöldségek, gyümölcsök mind külföldről jönnek. Svájc továbbra is partnerünk, igy sok minden onnan jön. A húsok pedig Izlandról, Új Zélandról, de Brazília és Chile is a beszállítóink közt van. Számomra a csokoládé és az egyéb cukrászati alapanyagok nem tartoznak az embargó által tiltott termékek közé, így szabadon rendelhetem őket. Egyedül az ár az, ami gátat szab a megalomániámnak.

unadjustednonraw_thumb_143c.jpg

T: Mesélj egy kicsit az asztalokról, bútorokról, evőeszközökről, terítésről! 
A: Szállodánk meglehetősen tradicionális épület, tele élő történelemmel, hagyományokkal. A Metropol volt a törzshelye a forradalom előtti elitnek, aztán később egy nagyobb szünet után, amit a bolsevikoknak köszönhet az épület, a szovjet kultúra fellegvárává vált. Működött itt mozi- és színházterem, a kávézója és étterme is az arisztokrácia kedvelt helye lett, így nem kérdés, hogy a mai napig fehér kesztyűs felszolgálás van, ahol porcelántányérok, kristályvázák, poharak, nikkel-ezüst szamovárok és evőeszközök vannak használatban. Az épület nagy részét márvány borítja, nehéz stílusos fabútorokat látsz mindenhol. A bár a híres orosz Shalyapin operaénekesről kapta a nevét és ehhez méltóan a bútorok is régi nehéz fabútorok, márványoszlopok és asztalok a berendezés részei. Szállodánkban van egy étterem is, ami már a modern európai, északi es az orosz konyhákat ötvözi, ez inkább egy modern „hipszterétterem”, ahol a sötétebb színek, nagy tányérok, színes poharak, és az interaktív felszolgálás a trend. 

T: Mit gondolsz a Metropolról, mint építészeti kuriózumról, mesterműről? A “kupola”? 
A: Érdekes kérdés. Maga az épület kívülről érdekes, de nekem túl “nehéz”, nem látok benne lágy eleganciát. Nekem az örök szerelmem és az etalon a Gresham Palota, én hozzá viszonyítok minden szállodát. A Metropol elmarad a Gresham bájától, de a maga nemében szép, művészi. Rengeteg festmény es kerámia díszíti kívülről, belül pedig a temérdek márvány, szőnyeg, és eredeti festmények ami ertékessé, és egyedivé teszi. A Kupola szép, attraktív, az étterem ékköve. Sok turista más szállodából csak azért jön ide, hogy lefényképezze a Metropol éttermét, a szökőkúttal, ólomüveg-kupolával és persze a márványoszlopaival.

T: Láttam ezt a termet, a kupolával és a szökőkúttal egyetemben. Nekem nagyon bejött, főleg felülnézetből. Hidd el, hogy ez a Metropol "müszije"! Persze csakis a Te süteményeid után..  
A: Ez hízelgő rám nézve. 

T: Mivel a blogom nemcsak a kulináriáról szól, hanem "urban exploringról" is, ezért muszáj feltennem a kérdést, hogy van-e olyan "titkos" és "exkluzív" zuga a Metropol hotelnak, amit ismersz, netalán be is mutatnád nekünk? 
A: Sajnos e téren csalódást kell okoznom, azok a helyek, amik le vannak zárva a nagyközönség elől, számomra is zárva vannak. Nincsen olyan szeglete a szállodának, ami “titkos”, de én láthattam. Volt erre próbálkozásom, de a “jobb, ha nem tudod!” válasszal elintézték a kérdéskört. Talán jobb is így! (A két helyszínbejárás során azért a szerzőnek sikerült eljutni A Metropol szálló egy-egy "elzártabb" területére, így többek közt a konyhába, személyzeti közlekedőkbe, a Boyarszkij-operaterembe, a szivarszobába, a volt kaszinóba, a volt moziterembe, lezárt bankettermekbe, ami mind-mind óriási és maradandó élményt nyújtott. Ez a hely tényleg varázslatos - mé gakkor is, ha nem itt szállunk meg, vagy étkezünk). 

T: Voltak-e különleges vendégeid? Celebrityk ? Netán maga Putyin? 
A: Voltak sokan. Arab hercegek, a thai királynő és a családja, filmrendezők, híres színeszek, és nem csak külföldi celebritások, de persze oroszok is. Medvegyev miniszterelnök, és igen, maga Putyin is! Még Magyarországon, a Four Seasons-ben volt az első “találkozóm” Putyinnal, Berlusconival, Bush-shal és  Merkellel egyetemben. Az is okozott egy “kis fejtörést”, de itt még bonyolultabb a helyzet. Moszkvában négy rendezvényt csináltunk Putyinnak, hármat a Kempinskiben, egyet pedig már itt, a Metropolban. Nem részletezem, mennyire nehéz volt a logisztika és a bankettek lebonyolítása úgy, hogy több FSZB-s volt a konyhán és az épületben, mint alkalmazott…

T: Azért egy kicsit mégis részletezd ezt, kérlek! Azt lehet tudni például, hogy Putyin elégedett volt-e a munkáddal?
A: Egyszer sem volt “panasz”, de persze soha nem Putyinnal, hanem a “szervezőkkel” voltam kontaktusban.  Ők a Kreml tisztiorvosai, rendezvényszervezők, biztonsági vezetők… Velük soha nem volt gond, mivel bőségesen “megetettük” őket. Azt, hogy Putyin maga mit gondolt, mi már soha nem tudjuk meg.

unadjustednonraw_thumb_147f.jpg

T: Mit/miket eszik/evett? Mi az ízlése? Vannak-e rigolyái? 
A: Őszintén szólva, egyszer láttam csak Putyint közelebbről enni, a legtöbbször általában “csak jelen van a banketteken”. Van saját buttler-je (inas?), akivel hosszú évek óta együtt dolgozik, csak ő szolgálhat fel neki. A személy bevizsgálja az ételt és “elő is kóstol”, aminek a régen jól bevált módszeren kívül (mérgezés), az étel minősége, és az ízek ellenőrzése miatt van szükség.

T: Ejj, de jó lenne minden egyes étterembe a Földön egy ilyen “buttler”, így elkerülhető lenne a sok pocsék kaja…
A: Nekem mondod?

T: Az előbbi személy tehát a konkrét előkóstoló is? Ha igen, bemutatták őt neked? Ha igen, ő egy gasztronómiai szakember, vagy egy FSZB-s?
A: Igen. És nem gasztro szakember. Külön nem mutatták be nekem, de volt vele egyszer egy eligazitásunk, miszerint “az ő tányérjait nem a személyzetünk, hanem ő maga fogja felszolgálni”. A kész tányérokat átvitték abba a terembe, ahol ő volt, és ő onnan vitte at az étkezőbe, és szolgálta fel már Putyinnak. Hogy mi történt pontosan a betálalás és a felszolgálás közt, az nekünk már rejtély maradt, de egy biztos: az ember mindig egy nagy, fekete táskával jött, ezért azt valoszínűsítem, hogy valamiféle mozgólabort használ.

T: Ezek szerint nem talalkozhattál “közelről” Putyinnal?
A: Nem, természetesen nem. Amúgy is, minden 5*-os szálloda házirendje kimondja, hogy alkalmazott SOHA nem kérhet autogramot, közös fényképet a vendégektől, mert az azonnali elbocsátást eredményez. Legközelebb mintegy 15 méterre voltam tőle, amikor a büfét frissítettük, de akkor is testőrök gyűrűjében. Nem egy magas fickó, alig láttuk a többi magas üzletembertől.

unadjustednonraw_thumb_142f.jpg

T: Nem tudom megállni, hogy ezt meg ne kérdezzem: ha netán a figyelmébe szeretnénk ajánlani Putyinnak a chocoMe magyar kézműves csokoládét (hisz bloggerségem mellett a chocoMe oroszországi ügyvezetője is vagyok), Te milyen utat/módot választanál?
A: Feltétlenül egy ajándékcsomag keretében. Valami fontos esemény alkalmából, pl. május 9, vagy a születésnapja alkalmából. Természetesen összhangba lehetne hozni állami protokoláris gratulációkkal, így még hivatalosabb lenne. Tudtommal meghívták a cselgáncs EB megnyitójára Magyarországra, ezt is jól ki lehetne használni. Mivel nem akármilyen termékről van szó, bízom benne, hogy el is jutna hozzá. Annak idején a felesége a Baltschug Kempinskiből rendelte a tortákat. Biztos vagyok benne, hogy erre is lenne lehetőség.

Rengeteg foto a Metropolról: 

 

Egy video a rétesnyújtásról:

 

Ezeket kóstoltam Atilla palettájáról: 

  1. “Metropol” csokoládétorta,  tejcsokis, mézes torta-ötvözet vörös áfonyával
  2. "Moszkva" diós-tejszínes-piskótatorta
  3. "Trüffel torta" / piskota, belga truffle krem, tejcsokis praline ropogos waffle darabkakkal
  4. "Acropolis torta" görög jpghurt, Maraschino meggy, dió dagoise
  5.  "Virágcserép" csokoládés-málnás mousse, erdei gyümölcsragu, Brownie
  6. “Lady” cake / fehércsokoládés eperkrém
  7. "Gésa torta" / judzu, cheesecake, pisztáciás creme brûlée, rumos mango chutney

(Az összes alkotás finom, jól összerakott, harmónikus, korrekt, ám mind közül is kiemelkedik az utolsó. Na ez a desszert a világon bárhol megállná a helyét! Nagyon ízletes, nagyon okos, hiperszuper élmény). 

img_3333-30-07-17-05-46.JPG

 

süti beállítások módosítása