A moszkvai Narkomfin ház1930-ban épült, konstruktivista építészeti stílusban, Gainzburg Mózes építész tervei alapján. (Összesen 6 hasonló típusú házat építettek hasonló sílusban Oroszországban, tehát az ötlet annyira népszerű azért nem volt). A ház hosszú, nem szép, bár meglehetősen futurisztikus. Eleinte csak oszlopokra tervezték (hogy a ház "alatt" lehessen például sétálgatni, de aztán rájöttek, hogy ez azért annyira nem lesz stabil, pláne a korban rendelkezésre álló építési anyagok minősége sem volt sajnos jó. A tetejére ki lehet mászni, mint egy mai modern penthouse-ban, és viszont egy bombaötlet volt abban az időben. Fönt lehetett sétálgatni és napozni. Az alapötletet az indukálta, hogy "hozzunk létre valami olyan házat, amiből ki lehet spórolni mindent, össze lehet vonni helyiségeket - például az összevont családoknak csak pici 1-m2-es konyhájuk van, és mind egy nagy közösségi térben étkeznek, főznek rájuk. A szobák (de inkább cellák) némi szinteltolással kerültek kialakításra, rengeteg helyet spórolva meg ezzel. Ahol aludtak, ott nagyon alacsony volt a plafon, a konyha ugye egy haszontalan hely, ezért minek is, illetve a vonatok lehajtható ülőhelyeihez hasonlóan itt is lehetett például díványból ágyat varázsolni, vagy a falból előszedni egy kihajtható vasalódeszkát. Majdnem olyan, mint egy nagyon korszerűtlen IKEA. És a legérdekesebb, hogy mindenre azért volt szükség, mert azt gondolták, hogyha az egy munkahelyen dolgozó alkalmazottak egy helyen laknak, afféle félig-meddig erőszakosan verbuválandó Big-brother jellegű kommunában, akkor az javítja a munkamorált. Ennek apropóján érdemes megemlíteni, hogy a Narkomfin, az valami olyasmit jelent, hogy "Pénzügyi Népbiztosok Apparátusa". Furcsa érzés volt ebben a lebontásra ítélt házban sétálgatni. A tetős kalandok közé soroltam végül, mert ugyan csak ötemeletes a ház, de nagyon pazar kilátás nyílik róla a Fehér Ház, a Moscow City és az Ukrajna szálló irányába. 

További fotók: