Megvolt a 3. föld alatti kalandunk is - ezúttal a Moszkva melletti Szjani kőtörőt látogattuk meg egy diggerrel, Ljósával. Rengeteg kő, föld alatti szentély, kortárs barlangrajzok, és maga a hely szelleme, Arisztarkhosz fogadott bennünket! Két föld-alatti folyó-látogatás után folytatódott útsorozatunk a "mélybe", ám ezúttal nem egy vizes kalandot választottunk, hanem egy barlangosat. Utunk a legnagyobb Moszkva melletti kőbarlangba (egyben Oroszország 5. legnagyobb barlangjába), a Szjani kőtörőbe vezetett. A hely Domogyedovo város mellett található, Moszkva központjától úgy 50 km-re. A 17. században fedezték fel, mesterségesen alakították ki anno, hogy "fehér követ" hozzanak a felszínre: ezekből a kövekből építettek régen rengeteg templomot és házat Moszkvában. A 19. században parasztok kezdték el továbbfelfedezni a redszert, ásogatni benne, de a kőreéhes hatalom 1974-ben betonnal beöntötte az összes felszínre vezető kijáratot. Eztán diggerek kezdték el önerőből újra kiásogatni, és látogathatóvá tenni. A barlangrendszer ma mintegy 19 km hosszú, a belmagasság a 0,4-3,5 m közt változik. 

Az antiturista barlangparadicsom

A Szjanit ma már főleg csak diggerek, profi barlangászok, és egyéb fura szerzetek - például a világ elől elbújni vágyók és spiritualisták látogatják. Nincs "hivatalos" jegyszedő, vagy  lakattal lezárt ajtó - csak egyetlen lejárat, egy kb 5 m mély luk, a "macskamászóka". Mindenki a saját felelősségére megy le/be, de azért annyi "segítség" van, hogy az elején egy füzetbe kell "becsekkolni", (hány fő/mikor/milyen céllal jött be), majd "kicsekkolni" (ugyanez a bagázs elhagyta-e épségben a barlangot) és ezt állítólag folyamatosan szemlézik, nézik. Egyedül, profi vezető nélkül úgysem jön le ide az ember - egyszóval a hely nem az a "túlzsúfolt turistaparadicsom". Nem is lenne jó, ha azzá tennék: mert elveszítené a sármját. Sok szűk átjáró van benne, ahol szinte át kell passzírozzad magad, rengeteg az alacsony plafon, mindig 8-10 fok van odabent, sáros-koszos-vizes leszel - de még egyszer mondom - ez így szép! Állandóan újab termek bukkannak elő, a falakon gyakran freskók, rajzok láthatóak. A sárkánytól az indiánon keresztül az Aljonka csokoládémotívumig rengeteg mindent felfedezhetnek az Indiana Ivanovok, de van benne (igen, a hegy gyomrában!) egy komplett templom ikonokkal, oltárral, falra írt vallási szövegekkel, óriási jin és jan jellel - ami elképesztően felemelő. Egy teremben egy egész holttest hever (ruhába tekerve, gázálarcban) - ő nem más, mint Arisztarkhosz, a hel(g)y szelleme - akinek lógó sírján ott kell hagyni valami értéket: pénzt, rágót, óvszert, bármit, hogy kijussunk a barlangból épségben. (hogy ki is ő pontosan, azt nem tudom megmondani, de ha minden igaz, egy ott meghalt bányász, akinek már azóta a koponyáját is szétlopták már...) Arisztarkhosz termében diggerünk lekapcsoltatta a fejlámpákat, és vaksötétben, 10 méter mélyen mesélt fosatós sztorikat "fehérruhás barlangi szellemekről", vagy Éva szelleméről, akinek a nevét háromszor kell hangosan elkiáltani, ha eltévedünk, és akkor állítólag kivezet minket. Hát, nem volt az a nagy komfortérzetünk! Emellett kipróbálhattuk a sziklamászást (még nekem is sikerült, bár kívülről nyomtak befelé), láthattunk föld alatti vízgyűjtőrendszert, és szerencseoltárt is, ami elképesztően izgalmassá varázsolta ezt a szombati napot is. Diggerünk végül egy "nagy" terembe vezetett minket, ahol elmondása alapján december 31-én egy komplett diszkót szoktak berendezni, rúdtánccal, kerékpárral, DJ pulttal, és rengeteg piával.... (Mivel mással, hisz ez Oroszország, hehe). Teljesen szürreális az egész - és persze lehetetlen részt venni egy ilyenen.... Hiába mondtam a vezetőnek, hogy bizony már én is csináltam pár őrült dolgot életemben (Északi-sark, Csernobil, Lánchíd pillérének teteje, iskola- és Sztálin szobor teteje otthon, föld alatti folyók itt, Moszkvában) - csak mosolygott. Hiába - ő még csak húszéves körüli, cérnavékony, én meg majdnem negyven, és nem igazán cérnavékony. De azért a kaland feeling szerintem nem annyira korfüggű: vagy kódolva van ez emberben, vagy nincs.  

Ilyen pénzt adott ki ma egy moszkvai ATM... Mindig mondtam, hogy itt bármi megtörténhet! 

Azt hiszem, egyre jobban kezdem megkedvelni a föld alatti folyók titkos világát. Második túránkon a híres (és legnagyobb) Nyeglinka folyót térképeztük fel a Csecsora és a Csernograzka után, amelyet már 1817-ben elkezdtek elvezetni a föld alá. Előző posztomban említettem ennek okát: régen az emberek oda ürítették nemes egyszerűséggel az ürítenivalójukat, és ahová az összes moszkvai ürít, az előbb-utóbb rondán és büdösen megtelik, és bizony el kell valahová rejteni... Értelemszerűen a föld alatt kínálkozik erre a legjobb lehetőség. (Ma Moszkvában csak két folyó maradt "fent" - a Moszkva-folyó és a Yauza - a többit - azaz több mint százat - lepaterolták a föld alá). 

 Ez a kaland szinte teljesen más volt, mint az előző. Úgy mondom, hogy máshogyan könnyű, és máshogyan nehéz is. A könnyűséget a könnyebb szakaszok többsége eredményezte (tág terek, széles meder, gyakran nem is vízben kell menni, hanem a patak kibetonozott-kikövezett partján. Míg az előző kalandon egy szűk járatban kellett úgy 500 métert is megtenned). A nehézséget itt két, technikailag nagyon nehéz szakasz jelentette (egy "rácsos" átkelés: egy felfeszített, éles-szúrós vasrács és a vízfelület közt kell átlavíroznod magad valahogy erősebb vízesésben - garantáltan mindenhol vizes leszel, de simán felnyársalhatod akár a herédet is, és egy "guggolva araszoló menés" egy vascsőben, amibe épphogy beférsz, aztán a vascsőből kivágott lukon keresztül - fel. A szerencse az az, hogy ez csak 3 méter hosszú út volt. A másik nehézséget az okozta, hogy visszafelé ellenáramlatban kellett jönni a folyóban, folyamatosan emelgetni a lábadat, nem pedig "haladni a vízzel". Ez kicsit gyorsabb áthaladást biztosított, ámde irtó nagy fröcskölést is, aminél fogva ismét csak tiszta víz lettél, és gyors elfáradást hozott a lábnak is. Az előző kalandban jó, ha 2 km-t mentünk, míg itt összesen legalább 6-ot: az előzőben a derakam akart leszakadni, itt meg a lábam fáradt el. Ami a feelinget illeti: ott a gázgyár, metrók és a Yauza folyók voltak "feletted", itt meg a Vörös tér, a Gum áruház és a Metropol szálló. Ott a kulminációt az egyiptomi falfreskók jelentették (itt csak néhány nagy graffitivel találkoztunk - "Minek?" felirat és hasonlók), míg itt számomra a szent grál féltávnál jelentkezett: amikor is kijutottunk a napfényes félig-felszínre, a Moszkva folyó szintjére, amelytől csak egy teljesen lezárt rács-szerkezet választott el minket. Ez viszont már teljesen le volt zárva: ami helyes is, a hozzá nem értő ember ne akarjon onnan csak úgy behajókázni a föld alá, vagy fordítva. Itt szebbek és sokkal nagyobbak voltak a "vízesések", mint amott, több gombafajt is láttunk, a mélypontot itt viszont 3 centis óriáscsótányok jelentették, míg a másik helyen csak halat láttunk. Patkány egyik helyen sincs és ennek elég egyszerű oka van - itt nincs mit enniük, hiszen ezek sebes folyású folyócskák, nem pedig szennyvízcsatornák tele ételmaradékkal. A kaland így is frenetikus volt. 

Hogyan tovább? 

Vezetőnk, Kirill elmondta, hogy decemberre terveznek egy "raftingtúrát" a föld alá (bitang jól hangzik, elképesztő kaland lehet), de még sajnos nincs meg a "kijárat", ami ugyebár nem egy elhanyagolható rész egy ilyesmi kalandnál. Engem mondjuk az sem nyugtat meg, hogy decemberre tervezik (bár biztonsági szempontból ott azért tuti nem lesz eső) és az se, hogy az ember megkérdezte, tudok-e úszni....??? Hát akar a rosseb télen, Moszkvában föld alatti folyóban raftingtúrázni, de úszni semmmiképpen se.... Vagy mégis?!! Más folyókba Kirill nemigen hiszi, hogy elvisz minket, mert bár ugyan legalább 60 folyóban járt már a kb 130-ból, de elmondása alapján ezek nem vetekednek a Csecsorás és Nyeglinkás kalanddal - szerinte semmi érdekes nincs bennük... Azért ezzel én egy kicsit vitatkoznék - szerintem minden egyes folyó más és más meglepetést tartogathat, emellett meg az emberi megpróbáltatás és a fizikai-szellemi kihívás is fontosak.
Egy másik digger a Presznya nevű folyóba szervez utat (ez a második legnagyobb és legnevesebb föld alatti folyó, aminek még a "föld felett hagyott hídja is van" a Fehér Ház mellett).

Ámde technikailag ez a legnehezebb kaland is: hosszú a táv, a meder iszapos, és van benne tízméteres vízesésben való leereszkedés is. Összességében véve ebbe a kalandba már invesztálni kell: neoprém ruhára, sisakra, és egy fejreszerelhető-go pro kamerára vízhatlan tokkal... Ugyanez a digger egy Moszkva melletti kőtörőbe is levisz embereket: lehet, hogy megnézzük azt a föld alatti barlangúrát, aztán alszunk rá egyet. Mármint a Presznyára! Azt megígérhetem, hogy a következő ilyen kalandnál beszélni fogok a Moszkva alatti "titkos városról" (titkos metro-2, termek, bunkerek és hasonlók), ami lehet, hogy egy "urban legend", de Kirill szerint létezik.

Na ez egy bombasztikus kaland volt. Nem veszélytelen, sokféle kényelmetlenséggel járó, ugyanakkor "Életed meghatározó kalandja" is. Történt ugyanis, hogy lemerészkedtünk Moszkva csatornarendszerébe (ami egyébként 8178 km hosszúságú, és ez több, mint a Moszkva-New York közti távolság), ahol több mint száz "föld alá elvezetett" folyó található. Ezek közül két kevésbé ismertet jártunk be: a Csecsorát és a Csernograzkát. Jogos a felvetés, miért is kell ennyi folyót elvezetni a föld alá? Azt gondolnánk, hogy a válasz triviális ("hogy fent több hely legyen banknak, irodaháznak, és hasonlóknak"), de nem: azért vezetik főleg el őket, mert régen mindenki ezekbe eresztette a szennyvizét (sokan ma is), és ahová egyre több ilyen ömlik - az előbb-utóbb ugyebár nagyon mocskos, büdös, és ronda lesz, tehát szem elől elrejtendőnek kell lennie. 

Egy egész világ a lábad alatt

A városlakók 99,9%-ának fogalma sincs arról: pontosan mi is van a lába alatt, hová vezet egy-egy aknafedő, és arról sem, hogy a mai modern városok nemcsak felfelé, oldalra, hanem lefelé is terjeszkednek. Moszkva alatt példának okáért több tízméteres világ helyezkedik el. Ezt a "másvilágot" kevesen ismerik, láthatják. Vannak az ún. "diggerek" (ásók?), akik azzal foglalkoznak, hogy újabb és újabb "utakat" fedezzenek fel. Diggerből kevés van Moszkvában: személyazonosságuk persze eléggé homályos a kívülállóknak. Mutatványuk többszörösen életveszélyes: odalent ezer veszély leselkedik rád. Meséltek olyat, hogy lementek egy ismeretlen helyre, majd később rájuk zárták az aknafedőt... Volt olyan is, hogy ahol ki akartak jönni, arra az aknára épp ráállt egy autó... Vagy amikor már órák óta bolyongsz a labirintusokban, és a tizedik kimeneteli akna is le van zárva... A mobil meg persze nem működik odalent: csak az aknafedők közelében. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hideg, mocskos, fejbeverős, szűk sikátoros-klausztrofóbiás helyek ezek, ahol sosem tudod, hogy melyik mederben milyen vizet ki- és honnan zúdít rád, és mennyit. Ha lemész, és jön egy eső (ne adj Isten egy nagyobb zuháré), akkor a vízszint drasztikusan megemelkedik, és akkor véged van. Erős pszichikai és fizikai felkészülés sem árt: különben bepánikolsz, és az a legrosszabb. Nahát ezek tudatában vágtunk neki egy diggerrel, Kirillel egy kétórás túrának (ami nálunk háromórásra sikeredett, mert elég sokat bénáztunk, és igen: többször pánikoltunk is). Az adott erőt, hogy a srác már 2008 óta diggerkedik, és számos moszkvai és európai föld alatti folyót bejárt már. Tapasztalt túravezető, bizalmat és erőt sugároz. 

Mindig az első lépés a legnehezebb

Ez így igaz. Amikor megláttuk a "lukat", ahol le kell ereszkednünk: káromkodva akartunk gyorsan elmenni a francba inkább. A több mint öt méter mély (elég szűk) járatnál négyből ketten kapásból nemet mondtunk. De mindig minden probléma megoldható! Az a lényeg, hogy minden csapatban legyen egy olyan ember, aki előtted megy (hogy rá essél inkább, és ne zuhanj inkább 5 métert... Ugye, milyen kedves vagyok??) Utána meg már visz az adrenelin. Ahogy leérsz, egy elég magas "alagútban" landolsz, kb 10-15 centis vízbe, a Csecsora folyóba. És rögtön el is áll a lélegzeted, mivel egy ismeretlen művész kétméteres egyiptomi jellegű falfreskókkal kápráztat el. Teljesen szürreális élmény! Ezekből van 10-12 darab, szavakat nem találunk, odáig vagyunk az élménnyel. Idegen tollakkkal ékeskedve: modern "Ingyiana Ivanovnak" érezzük magunkat. Továbbhaladunk a mederben: a víz néha már combig ér. Fontos, hogy inkább a lábunk elé nézzünk, mint nézelődjünk, mert sok gödör, rengeteg akadály és dzsuva van az utadban. És persze minden csúszós is. Utunkat graffitik, vízbeömlések, kisebb vízesések, halak és fali gombák tarkítják. Ezen az úton haladunk előre úgy 500 métert, de tovább már nem tudunk menni, mert hirtelen mély lesz a víz. Megfordulunk, és a kezdőpontnál elfordulunk egy oldaljáratba, a Csernograzka patakba. A járatok hirtelen leszűkülnek minden irányban, és egy idő után azt veszed észre, hogy a plafon is 20 centivel alacsonyabb, mint te magad vagy.. A víz sodrása erősödik, már full vizes vagy, és amikor ismét megteszel 500 métert, immár meggörnyedve, a derekad leszakad, izzadsz, mint egy ló - na ekkor értékeled át a kinti "igazi tér" fogalmát. Ez egy borzasztóan nehéz szakasz volt: egyszer például egy keresztbe futó cső alatt kellett átbújnunk, és ha a többiek nem "rántanak át" a túloldalon, akkor bizony teljesen megmerülök a vízben. (Akartam írni, hogy szennyvízben, de ez így nem igaz, hanem csak részben). Mindegy: az érzés így sem túl komfortos. Rengeteg akadály nehezíti az utad: állandóan bevered a fejed, sok éles vasdarab áll ki felülről, oldalról, jön a víz alulról-felülről-oldalról, és jól el is fáradsz. Úgy összesen 2 km-t tettünk meg a föld alatti folyócskákban, de én speciel meglehetősen elfáradtam. A kisebb testtömeg, alacsonyabb magasság és jobb fizikai kondi az bezony nem ártott volna. Végre megvan a feljutást jelentő aknafedő, és újabb teljesen szürreális élmény következik: kb. Moszkva közepén bukkanunk fel, egy Bank Center jellegű épület mellett, ahol úgy minimum 60 kamera vesz és pár tucat ember figyel. Hihetetlen, elképesztő! Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kutyát se érdekel 5 csuromvizes alak, akik a csatornából jönnek fel...., az irodaház őre még fotót is készít rólunk. Na ilyen egy igazi "bevállalós kaland". Hamarosan megyünk a második túrara is: ahol a legnagyobb föld alatti folyót, a Nyeglinkát fogjuk feltérképezni.

Nahát ez is egy jó karika (bocsánat, háromszög) volt. Az útvonal (melynek kétharmada egyébként kilógott a Kaukázus témakörből) így is rendkívül izgalmas volt és a következőképp nézett ki pontosan: 

Moszkva-Sztavropol-Krasznodár-Anapa-Port Kavkaz-Krim félsziget - Taman/Kercsi híd - Anapa - Krasznodár - Rosztov - Moszkva. Nem kicsi út volt ez, mindenféle közlekedési eszközt bevetettem, így repülőt, vonatot, HÉV-et, buszt, taxit, gyaloglást. 

Nos ezt is megértük: Édesanyám napra pontosan 20 évvel Moszkvából való hazaköltözése után ismét Moszkvába látogatott, unokájával, Ronival (Nővérem legkisebb gyermekével). A hab az lett volna a tortán, ha ezt Édesapám is megéri - de sajnos ez már több éve nem lehetséges. Pedig 15 évet lenyomtak együtt anno Moszkvában! Nekik köszönhetem "Moszkvát" - az ittlétet, a nyelvtudást, az MGIMO-s diplomát - mindent. Már "beelőztem őket", hisz  a 17. évem indul el Moszkvában. Rendkívül érdekes kaland volt az ÚJ orosz fővárost látniuk - Édesayámnak a nosztalgia miatt, Roni elé pedig egy teljesen új világ tárult. Örültem, hogy itt voltatok! Fotóinkon megelevenedik a Vörös tér, Kreml, az Arbat, az új Moscow City üzleti Negyed, a VDNH park, a "Lenin hegy", az MGU épülete, a Caricino nyári palota, baráti fotók, és rengeteg más. Élvezzétek! Nekem óriási élmény volt. 

Ez a nyaralás azért volt történelmi jelentőségű, mert először indultunk el autóval Európának, négyen, két pici gyermekkel, ráadásul nem is egészen a szomszédba, hanem Szlovénia végébe, és onnan át olaszba. 15 fokból indultunk, ami estére 25-re váltott Szlovéniában. Elképesztően finom ételek, borok, strandok, játszóterek, és persze mindenhol kristálytiszta tenger, egyáltalán nem hideg vízzel- ezek vártak minket. 

Képek Ankaranból, és Piranból (Szlovénia): 

Képek Muggiából (Olasz): 

Na ezen a rendezvényen minden a legnagyobb rendben volt. Szuper francia ételek, croissant, bor, sajt, quiche, zene, családi programok tömkelege - és mindez a moszkvai designgyár területén (hasonló az otthoni WAMP-hoz), ahol minden m2-re jut egy jópofa innováció: kültéren és beltéren egyaránt. Lakber boltok, orosz designerek világszínvonalú ruhái, hipsztercuccok sokasága, mindenféle designcuccok, padok, bútorok, pazar panoráma, kifestett épületek, graffiti, satöbbi, satöbbi. Mindent visz :-) 

Moszkva más látószögből. 90-es évek bulizenéje 2016-ban. :-) 

Elegancia, méltóság és gyönyörűség. Időtállóság. A régi Oroszországra emlékeztető feeling. Ez a Novogyevicsi Kolostor, és a mellette lévő tavacska. Az egyik legszebb Moszkvában.