Ez egy bombasztikus kaland volt. A Moszkva24 TV csatornával forgattunk, immár harmadszor. A 20 perces műsor rólam szól majd, egészen pontosan arról, hogy mit gondolok Moszkváról, mik a kedvenc helyeim, elfoglaltságaim, valamint rengeteg információt elárulok a magyar kultúráról és lélekről. Óriási dolog lesz, nagyfokú munka van/lesz benne. Immár összesen harmadszor forgattunk ma, és még mindig nincs vége. Ezúttal egy 25 emeletes ház tetejére másztunk ki, egy roofer, Kirill segítségével, akinek nincs weboldala, de elmondása alapján több száz tetőn járt már Moszkvában.

A Lomonoszov egyetem felső "csillagja", vagy a Győzelem Parkjában található Niké szobor teteje például "fullextrának" számítanak ebben a kategóriában, a sima lakóházak - ugyanakkor "alapnak". Az épületek belső terei - így az Osztankinoi TV torony - semminek nem számítanak. Aki a börit is vállalja, az felmászhat állami intézményekre, netán a Kremlre, de ehhez már nagyon betegnek kell lenni - ilyen egymillióból egy ember ha akad. Így is brutál a srác, pedig csak huszonéves. Egyetlen helyre visz fel "turistákat" egyébként, ez pedig egy 31 emeletes penthouse teteje, melynek tulajdonosa épp a barátja. Az összes töbi hely - másnak nem igazán elérhető. Mi szürkületben / ködben voltunk fent, és ide még vissza szeretnék jönni nyáron, szép időban, nappal is. A körpanoráma mindent visz - ezért tényleg érdemes felpumpálnod az adrenalinszintedet! A penthouse tetejei kirándulást egyébként nyilvánosan meg fogom hirdetni, tehát bárki jelentkezhet majd rá. És hogy miért csinálom mindezt? nagyon egyszerű a helyzet! Moszkva (de lényegében bármely más város) sokkal, de sokkal izgalmasabb ilyen megközelítésből - felül- vagy alulnézetből, rendhagyó nézőpontból, és azt vallom, hogy az érdeklődőknek jogukban áll látni ezeket a szuperexkluzív, gyönyörű dolgokat is.  

Ez a hosszabb verzió: 

 Ez a rövidebb verzió: 

Es ott vagyok a vegen. A gyakorlo tv sztar. Nem, ilyen már tényleg nincs. Az utcán megállít egy TV stáb, és megkérdezi, elutaznék-e Csecsenföldre. Mondom: hogyne, imádom a Kaukázust. Mondja: miért? Mondom: Ott élnek a legjobb fej emberek, óriási a vendégszeretet és ezek a Föld leggyönyörűbb helyei. Mondja: jó, mert szerintünk meg nagyon veszélyes! Mondom: dehogy az! Utazzanak el Önök is, én már a fél Kaukázust bejártam! Ráadásul egy céget vezetek itt, a chocoMe-t, és csokoládéval foglalkozunk. Mindenhol vannak partnereink! TV Szabad Európa, vagy valami hasonló.sztar! A kerdes: "Akarna e Ön Csecsenfoldre utazni?" A valaszom: Igen!

Az Osztankinói TV torony a Föld 5. legmagasabb épülete (540 méter) és a legmagasabb épület Európában. 340 méter magasságban egy zárt körkilátó és egy forgó étterem (bár inkább büfé) található rajta, ahonnan mintegy 60 km-re lehet ellátni. A lift másodperceként 7 métert tesz meg felfelé. A torony kilengése ilyen magasságban 1-2 cm, innen 20 TV adó, és 24 rádióadó is sugároz, és ez nem kevés. Az épület súlya összesen 55 ezer tonna.  Ezek voltak a tények, és akkor pár szóban a látogatásunkról. 

Nos öt földalatti kalandunk után elhatároztuk, hogy ezúttal felfelé vesszük az irányt, és ellátogatunk a legmagasabb orosz épletbe, ami csak létezik. Az Osztankinói TV toronyban még életemben nem jártam, ezért is esett a választás rá. (Eddig a Swiss Hotel, Hyatt Ararat, és a Szputnyik Szálló/darbars étterem tetején jártam). Mivel rengeteg turista akar felmenni, érdemes úgy egy-két héttel az eksön előtt jegyet váltani a http://останкинская-башня.рф
hivatalos oldalon, és még így kevés az esély, hogy valami normális időpontot kapsz. Az ár 1200 rubel, azaz kb 5.000 Ft. A foglalás és fizetés után azonnal el kell küldeni a résztvevők neveit és születési dátumait e-mailben, így rögtön látják, hogy van-e olyan, aki nem mehet fel (7 év alatt nem lehet), illetve van-e olyan, aki netán kedvezménnyel trükközne (7-18 éves kor közt van diákkedvezmény). A belépésnél elkérik az útleveledet, elveszik a táskádat, ételedet, lényegében mindenedet, és a legeslegszigorúbb átvizsgáláson veszel részt - kétszer. (Még a reptéren sincs ekkora para., a folyamat lassan zajlik). Cserébe viszont lekésed a nappalt, és egyre rosszabb minőségű fotókat készíthetsz odafent.  Fent a legjobb dolog egy totál átlátszó üvegpadló, amire valóban elég fura dolog ráállni. (vagy ráfeküdni). Akarva-akaratlanul is mindig az jár a fejedben, hogy "de mégis milyen vastag ez a rohadt üveg???" (nagyon nem tűnik annak). Eztán szervezett idegenvezetés zajlik, ami nagyjából abból áll, hogy "álljunk oda az ablakhoz, és félhomályban találjuk meg Moszkva ilyen vagy olyan épületét". Én úgy vagyok vele, hogy Moszkva felülről nagyjából mindenhol tökugyanolyan, ezért nem is erőltetem a keresősdit: inkább arra várok, hogy beüljünk már a forgó étterembe. Benne ülsz egy karosszékben, és szépen körbeutazod benne Moszkvát, sőt, még hideg sört is kapsz mellé! Ez ám az igazi buli. Természetesen a kaland nem sorolható az Indiana Ivanov és Yauzai Yakuza ingerküszöbű kalandok közé, bár ha kiengedtek volna egy szabadtéri kilátóra ey emelettel feljebb, akkor akár még az is lehetett volna. Mindegy, ne legyünk telhetetlenek - ha minden igaz, a 7 végén az épp velem /engem forgató TV stáb felvisz valami moszkvai háztetőre, ahol kevésbé steril körülmények közt népszerűsíthetem a pajehali.hu blogot, illetve az enyhén extrém extravertáltságomat. A több napos TV forgatásomról külön poszt fog majd születni, mert így izgalmas. Mivel több helyszínen is forgatunk, ezért így szerencsésebb.

EZt is megértük: sajtfesztivál volt Moszkvában, a Vörös tér mellett. Igaz, vadászni kellett  sajtot a húsok és egyéb dolgok mellett, emellett itt nem lehet köztéren alkoholt fogyasztani (vittünk mgunkkal magyar bort), de ettől még szuper volt. Olasz parmezánt nem fognak tudni csinálni, de hasonlót - igen. 

Kedvenc helyünkön, az Expo Centerben ezúttal Diák-Tudomány-Fesztivált szerveztek, én pedig úgy kerültem ide, hogy volt egy rubikkockás stand, ahol rubikkockáztunk. Mármint orosz srácok prábálták nekem megtanítani az egészet, de ha 39 éves koromig nem sikerült, akkor most se volt rá sok esély.... Eszem ágában nem lett volna ide eljönni, de kellett a magyar anyag az orosz TV műsorhoz, ami rólam szól majd. Magyarul: forgattunk. Egyébként az esemény nagyon érdekes volt: gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, jövőre biztosan eljövök ide még egyszer. Most eléggé megkínlódtunk az egésszel a forgatás miatt.... Biológia, kémia, fizika, robotika, 3D print, orvoslás, atomium, 3D rajzolás, és rengeteg játék és szórakozás - nagyon jó móka. 

Örömmel jelentem, hogy végre valahára megvan az oldal logója! Rendkívül sokáig rajzolódott, mert ugyan a koncepció már régóta megvolt, azonban volt pár bökkenő a dologban... Ezekről nem is beszélünk, hátha mindenki magától rájön! Reméljük, tetszik. 

(A logó készítésében állandó partnereim, Tomi és Orsi vettek részt. Köszönet! )

A munka így zajlott: 

Zsinórban ötödször mentünk a föld alá. Ezúttal ellenben nem egy föld alatti folyóba vagy barlangba, hanem épített környezetbe vezetett utunk: megtekintettük a sokáig titokban tartott "Bunker42" elnevezésű létesítményt. Sztálin paranoiája anno nem ismert határokat: miközben fektették le a Taganszkaja metróállomás síneit, vele párhuzamosan még  négy ilyen alagutat is fúrtak 65 méter mélyen, hogy atomtámadás, vagy német győzelem esetén ide evakuáljanak úgy 4000 embert. A munkák évekig teljes titokban zajlottak, senki nem beszélt (beszélhetett) arról, mi folyik odalent. Aki mégis beszélt, abból bizony nem pletyka lett, hanem kivégzés. Hozzá kell tenni, az itt dolgozó munkások az átlagbér háromszorosát kapták, hogy még csak egy kísértés-szikra se csiholódjon a pofázásra. A bunkert 2006-ban feloldották a titkosítás alól, és látogathatóvá tették a nagyközönség előtt. Ekkor jöttünk mi. 

Nem egy föld alatti folyó, de nem is kőtörő

És akkor rögtön le is szögezzük gyorsan, hogy ez azért nem igazán volt méltó egy Ingyiana Ivanov / Yauzai Yakuza kalandhoz. Mert gagyi volt és cseppet sem exkluzív. A legnagyobb érdekfeszítés talán az iránt bontakozott ki, hogy egy társunk, Roland vajon cementes vödörbe lépett-e a létesítményben, vagy máshol koszolta össze a nadrágját? 17 emeletet mentünk lefelé a mélybe, elöl-hátul kísérővel  (magyarul sehova sem csavaroghattunk el magunktól), ráadásul egy 28-fős turistacsürhével. Pedig rengeteg járatot láttunk! Ahol jártunk, az mind múzeumszerűen volt berendezve - "NE nyúlj hozzá!" felirattal. Steril. Tiszta. És ez azért nem a mi ingerküszöbünk. Más: a hely óriási pénzlehúzó is: a külföldiek például kétszer annyiért mehetnek le, mint az oroszok, ez pedig úgy 12.000 forintnak megfelelő rubel. A giccsesen-Némó kapitányosan (értsd: borzasztóan rosszul) berendezett étteremben horroráron ehetsz-ihatsz, de vizelni is csak akkor tudsz kimenni, miután már rendeltél. Látszik, hogy valakinek nemrég a nyakába szakadt ez a történet, de nem tud vele igazán mit kezdeni: csak a szokásos orosz mentalitás jön elő, ami pénz, pénz, sok pénz, de annak nagysága sajnos messze nincs arányban a szolgáltatással és az eszük mértékével. 

Na jó, mondjunk azért valami jót is! A helynek a sok gagyiság ellenére mégiscsak van "egy feelingje". 65 méter mélyen vagy, egy olyan helyen, ahonnan Hruscsov majdnem megnyomott egy piros gombot, amivel majdnem le atombombázta a 2/3 világot, és csak másodpercek választották el ettől. (A Disznó-öböl válságról beszélek). Ráadásul láthatjuk az első szovjet atombomba prototípusát, a bunker épülésének szakaszait jól illusztrálva, az emberek alvó- és evőhelyeit, valamint ki van állítva egy halom korabeli telefon, gázálarc, kajapia, meg hasonlók. A túra végén bevisznek egy terembe, ahol igazi Kalasnyikovokat, géppisztolyakat, mesterlövész puskákat szerelhetsz szét és össze, pózolhatsz velük, satöbbi, satöbbi. Nem vagyok híve a háborúsdinak, nem igazán gerjedek erre be, de egy fotót azért megér Rambóként, vagy Arnold Sevarnadzeként puskákkal pózolni egy hidegháborús bunkerben - ilyen azért nem minden nap esik meg az emberrel. Ami nagyon szimpatikus, az viszont tényleg a nyíltság, ami jellemző mostanában Oroszországra: régen 2 métert nem tudtál errefele megtenni, most pedig egyre több minden "feloldódik" a titkosítás alól, és a külföldiek is egyre több helyre juthatnak már el az országban. 

A kaland végén elhatároztuk, hogy legközelebb nem le, hanem felfelé megyünk: célba vesszük Moszkva legmagasabb épületének kilátóját, az Osztankínói tv tornyot. 

2 hét alatt 2 óriási kiállításon vettünk részt Moszkvában, ami óriási erőfeszítést igényel, másrészt az egyéb dolgaid ekkor napokra "megállnak". Hiába, elindult a csokiszezon: és már most elképesztő mennyiséget adunk el.... Hajrá chocoMe. A Gift Expón először voltunk kint, de nem utoljára: a csokoládénak elképesztő sikere volt mind B2B, mind B2C téren. A hab a tortán egy tévéfelvétel volt, de erről majd külön posztban! Óriási dolog készül! 

 További fotók: 

Nos ez volt a 3. föld alatti folyós kalandunk (a kőtörővel együtt összességében a 4. föld alatti eseményünk), az Ocsakovka folyóban, amit voltaképpen "kierőszakoltunk". Történt ugyanis, hogy meg volt beszélve mára a nehezen járható Presznya folyó, amit végül a szervezők visszamondtak (eső nagy valószínűségére hivatkozva), ámde mi nem akartunk kaland nélkül maradni ezen a szombaton sem, ezért barátunktól, Kirilltől lényegében "kizsaroltunk" egy újabb kalandot. Ez oly jól sikerült, hogy egy teljesen exkluzív program részesei lehettünk. Moszkva Jugo-Zapadnaya kerületében lévő Ocsakovka folyócskát néztük meg, Kirill, és diggertársa, Gleb csak a mi kedvünkért (4 magyar Moszkvában) szervezte le ezt a kalandot. Eléggé esőre állt az idő, de a diggerek tudták, hogy ellentétben a Presznyával ez a folyócska több kijárattal rendelkezik, s ha beüt az eső, akkor onnan könnyebb lesz az iszkiri. Olyan piszok nagy mákunk volt, hogy az eső akkor eredt el, amikor már épp kimászófélben voltunk már a föld alól..... 

Node akkor szép sorjában! 

Az Ocsakovka folyó egy Ocsakovo nevű faluról kapta a nevét (nem pedig a hasonló nevű sörről, ahogy korábban gondoltam). Moszkva délnyugati részének mintegy 10 km hosszú folyója, ennek kb 10%-ka van elvezetve a föld alá. A Ramenka nevű nagyobb folyó mellékága, vízgyűjtőterülete mintegy 30 km. Tavacskákat és erdős parkokat köt össze Moszkva Jugo-Zapadnaja, Troparovo, és Tepliy Stan nevű kerületeiben. Ez a kaland azért is volt különösen kedves számomra, mert itt van az általam 5 évig látogatott MGIMO egyetem, és a Tyopli Sztani kollégiumom is. 16 éve volt mindez, s a környék bizony oly módon megváltozott, hogy szinte semmi nem maradt meg belőle korábbról.
Ez a túra is mintegy 2 órát vett igénybe, ám ellenben az előző kettő kalanddal - ez szinte sétagaloppnak tűnt. A víz nagyon sekély volt, könnyen lehetett benne haladni, és leszámítva két "esernyős" átkelést két vízesés alatt - valóban még csak meg sem izzadtunk. A végén volt egy nagyon rövid szivatós szakasz, amikor a kollektor összeszűkölt, és meggörnyedve mentünk, illetve a le- és feljövetel is erdőben-szúrós csipkebokrok közt volt tarkítva. Az idő nagyon hideg volt már egy ilyen kalandhoz: mintegy 7 fok, és ezért jó, hogy most csak nagyon kicsit áztunk át. Hiába, a föld-alatti-folyólátogatásnak is megvan a szezonja, ez pedig az esőtlen, száraz nyár....

Ami viszont nagyon eltérő volt a másik két kalandhoz képest: itt olyan színkavalkád fogadott az épített mederben, hogy azt nehéz szavakkal leírni. Olyan volt, mintha egy idegen bolygót kereszteztek volna az aggteleki cseppkőbarlanggal, és azt száműzték volna a föld alá, egy épített betonmederbe. A felszínről lecsöpögő víz keresztezve kalciummal, nehézfémekkel, sárral és egyéb ismeretlen dologgal hihetetlen formákat, cseppköveket, kinövéseket produkált. A mederben a különböző vízszintek magasságai pedig szintén rendkívül színes köröket hagytak hátra. Ennek a túrának ez volt a kulminációja. Azt hiszem, reménytelenül beleestem a föld alatti folyók világába, de a "látogatható helyek elfogynak", magam meg nyilván nem fogok lemenni, mert az azért életveszélyes lenne. A Presznyára még azért alszunk egyet: sajnos az a legbrutálabb, sokszoros nehézség van benne.. Na talán majd jövő nyáron! 

További fotók az Ocsakovkáról:   

Cégünk idén már 4. alkalommal vesz részt a WorldFood Moscow élelmiszeripari szakkiállításon - a csokoládérajongók nagy, nagy örömére. 3 éve vagyunk jelen Oroszországban, lépésről-lépésre terjeszkedünk, idén tervünk már 90.000-100.000 tábla eladása. A kiállításon évek óta csak mi vagyunk jelen magyar killítóként.