Most rendkívül boldog vagyok, mert 45 perces telefonos interjút adhattam az "Okos pék" c. orosz kenyéripari szaklapnak chocoMe témában, tovább szaporítva médiamegjelenéseink számát 

E hét végén a Moszkvában található Kolomenszkoje városrész fő nevezetességét néztük meg: a Kolomenszkojei parkot és a hozzá kapcsolódó mintegy két tucat történelmi emlékművet. A létesítmény (ami régen cári rezidencia volt az akkor Kolomenszkoje falu nevet viselő helyen, és NEM összetévesztendő a Moszkva melletti Kolomna településsel, ami ugyancsak gyönyörű) ma már Moszkva városrésze, ami egy hatalmas szabadtéri művészeti, történelmi, építészeti park területén található meg, 390 hektáron.

A wikipedia szerint Kolomenszkoje egy építészettörténeti múzeum és nemzeti park Moszkva egyik déli kerületében. Korábban önálló település volt, határában állt az orosz cárok egykori nyári rezidenciája. A mai múzeum műemlékeinek legkorábbi épülete a Feltámadás-templom (vagy Mennybemenetel-templom), az oroszországi egyházi építészet kiemelkedő alkotása, melyet 1994-ben felvettek az UNESCO Világörökség listájára.

Érdekes, hogy egy ilyen hitvány és semmitmondó dolog, mint hogy "esik a hó" - több videós letöltést generál, mint mondjuk az a videó, ahol a 120 méteres penthouse tetejének szélén bohóckodunk.. (Na jó, nem sokkal!) 

Ugyan kikaptunk, de az esemény remek apropót biztosított a moszkvai magyarok integrációjára. A helyszín a már megszokott Lawsons Pub volt, ahol végigizgultuk az egész foci EB-t. 

Egy jó kis kalandot szerveztünk a hétvégére, négy Moszkva melletti település érintésével: 

Az út a www.rusbestrailways.ru elnevezésű "vasutas hagyományőrző egyesület" szervezésében történt, noha egy percet sem vonatoztunk rajta, hanem csak minibuszoztunk. Az egyesület célja a vasúti közlekedés népszerűsítése, valamint a régi hagyományok ápolása, például régi-keskeny nyomtávú vasúti sínek, régi eszközök megőrzése. 

Az esemény reggel 8-tól este 8-ig tartott, ezelatt négy Moszkva vonzáskörzetében található települést sikerült megnéznünk: Klint, Viszokovszkot, Tyeraevót és végül Yaropolets-et.

Klin volt az első állomás, ahol láthattunk egy orosz Sellőt, Csajkovszkij szülőházát a Szesztra folyócska mellett, valamint betekintést nyerhettünk a klini üvegfújó-és karácsonfadíszgíártó gyár mindennapjaiba. Utóbbi hozta a nap fénypontját, hisz saját magunk is festhettünk karácsonyfadíszt. 

Viszokovszkban láthattunk egy, a 90-es években elhagyott óriási szövőgyárat, és más elhagyott épületeket, míg Tyeraevo-ban egy szép női kolostort és Lanin szobrát feleségével, Krupszkajaval egyetemben. (A házaspárt a legritkább esetekben ábrázolják együtt). Végül, de nem utolsósorban, Yaropolets-ben újabb kolostor kövekezett, és egy mini Niagara vízesés. Összességében véve egészen tartalmas nap kerekedett ki az egészből, és remélem, legközelebb azért vonatozni is fogunk a vasutasokkal! (Rengeteg érdekes vonatos utat kínálnak Északra, a Kaukázusba, de például az ország túlfelére, Szahalinra is.)

Másodszor vesz részt orosz vállalatunk a moszkvai Gift Expo ajándékexpóm, és egészen jó eredményeket ér el rajta. Az őszi kiadás persze sokkal erősebb. 

Ingyiana Ivanov és a Yauzák Yakuzája most "kevésbé extrém" (mondhatni családi) programot talált ki: a nemrég felépült "Moszkvai Központi Vasúti Gyűrű" / Московское центральное кольцо körbeutazását abszolváltuk. Hogy mit vártunk ettől a kalandtól, azt mi sem tudtuk pontosan, mivel még mi sem mentünk végig soha rajta. Gondoltuk: Moszkva körbeutazása együtt a moszkvai magyarokkal izgalmas kaland lesz. 

Hipotézisaink az út előtt a következők voltak: 

- ez a dolog olyasmi mint a magyar HÉV (egy Lasztocska/ azaz Fecske nevű vonatban zajlik) ami elég nagy körben körbemegy Moszkvában (ez teljes mértékben igaznak bizonyult) 

- 14 helyen van átszállás a metróról, és elméletileg jó rá a moszkvai metrójegy is (de vélhetően nem teljes szakaszon. Egy jegy 90 percig érvényes, ezért kicsi az esély, hogy egy jeggyel körbemenjünk rajta.) (Ez is igaznak bizonyult, 2 jegy kellett hozzá). 

- az út (tehát egy kör) kb. 90 perc, de mint írtuk: nem mindenhol van metróátszállás. Az út 54 km hosszúságú, a járatok 6 percenként indulnak. (84 perc volt az út, a többi stimmel). 

Röviden összefoglalva a kaland: az európai színvonalú, nagyon kényelmes Lasztocska gyorsvonat tökéletesen olyan, mint az Aeroexpressz, ami a reptérre visz, viszont árban annak a tizede. Oké, ez körbemegy Moszkvában, az meg a reptérre visz, utóbbi mindig drága mulatság. Az állomás nagyon könnyen megközelíthető a Leninskiy prospekt metróból, és valóban 6 percenként indul egy-egy járat. A vagon nagyon pöpec, nagyon tiszta, és nagyon kényelmes, legkondis, wifis, lehajtható asztalos, pakolós, és wc-s. Fő funkciói a személyszállítás, a metró és egyéb közlekedési eszközök tehermentesítése, időspórolás, A pontból B pontba való eljutás - városnézésre azonban sajnos tökéletesen alkalmatlan (már csak ha nem ipari létesítményekre, kerítésekre, utakra és építkezésekre gerjedsz). A Moscow City és a Novogyevicsi Kolostor lényegében ki is merítették a látnivalókat. Mindegy, ezen is túl vagyunk, tapasztalatnak jó volt látni ezt is - nem mindig kell extrém helyekre mennünk! Utána azért egy remek cseh sörözőben tettük tökéletessé ezt a napot. 

Még fotók: 

És a térkép:

.. a 7/4-ből fotózva. Itt éltünk nagyjából 1983- és 1988 közt. Csak azóta fölé nőtt a Moscow City Center! Bődületes a fejlődés Moszkvában! Jól látni az Ukrajna szállót és a Fehér Házat is. 

Ebben a dologban jócskán benne voltam: konkrétan én szállítottam a borokat Magyarországról az eseményre. (ugye minden héten csütrötökön van borklub, ahva járok, így esett meg, hogy összehoztunk egy magyar borkóstolót is). 

Jól sikerült! 

Nem vagyunk komplettek. Ingyiana Ivanovval elmentünk -28 fokban fagyizni, mert valahol azt olvastuk, hogy a fagyi ilyenkor melegít. Ez rohadtul nincs így: a fagyi így is úgy is rohadtul hideg volt. És az ember keze csak azt a pár másodpercet bírja ki kesztyű nélkül, amikor a videót készíti.. És némi orrfagyás is befigyelt. Nem igazán jó ötlet - inkább csak feltűnési viszketegség. :-)