Sokat tűnődtem azon, hogy a Fekete-tenger orosz partvidéke vajon része-e a Kaukázusnak, vagy sem. És végül arra jutottam odautazásom után, hogy ugyan földrajzilag "nem igazán", azonban érzésileg "nagyban igen". (Ráadásul korábban ebbe a kérdéskörbe helyeztem a Gelendzsik-Krasznodár utamat is, ami földrajzilag még távolabb esett.) És végül, de utolsósorban: régen a "kaukázuskerülő" hashtaggel kezdtem el írni a pajehali.hu blogon ezeket a kalandokat, ami kicsit nagyobb mozgásteret adott a kalandozásra.  Mert mondanom sem kell, hogy megérte: ezekre a helyekre, amelyek valamilyen módon kapcsolatosak a Kaukázussal, imádok elutazni, évente egyszer-kétszer sikerül is. 

Miért pont Szocsi? 

Útjaimat, legyenek azok tervezve a Kaukázusba vagy máshová, általában az alapján választom ki, hogy épp van-e oda jó/olcsóbb repülőjárat, van-e ott ismerős, és épp milyen évszakot, hetet, időjárást élünk Moszkvában, és ahhoz képest mi van a célországban. Mivel nagyon sűrű a naptáram, és rengeteg az utazási célpontom, ezért jól kell, hogy mérlegeljek. Szocsiba könnyen és olcsón el lehet jutni Moszkvából például télen, partnerünk is van itt, valamint ekkor már virágzik a magnólia, egyszóval minden klappol. Ráadásul van itt tenger/hegy/közelség Abháziához/ saslik - úgyhogy a térség tényleg jó választásnak bizonyult. Nyáron mindez ugyanígy, csak rengeteg emberrrel megtűzdelve. A repülő Adlerban, Szocsi szatelitvárosában száll le, ami szinte az orosz-abház határon fekszik. Abháziába sajnos nem sikerült átjutni, mert oda nem jó az orosz vízum, ráadásul az interneten megigényelt vízum nem elég, hanem határátlépés után még az ország "fővárosába", Szuhumba is el kell menned, hogy "bepecsételjenek" az útleveledbe. Amivel utána viszont az Ég óvjon, hogy Grúziába átmenjél, mivel ez a terület Grúziából "csatolódott le" bő tíz éve. Hiába, a Kaukázus már csak ilyen: az orosz haver az abházzal, de nem haver a grúzzal, a grúz nem haver egyikkel sem, mert leginkább az USA-val haver, a magyar viszont mindenkivel haver. Lehet, hogy egyszer felvázolok majd egy "ki kivel haver és ki kivel nem diagramot" a Kaukázusról, de előre félek, hogy óriási katyvasz fog kijönni. Szocsi például Oroszország legsokszínűbb városa etnikai szempontból, egészen pontosan 132 féle (!) náció él itt, ahol értelemszerűen az oroszok vannak a legtöbben.

A mai Szocsi amúgy egy túlzsúfolt nagyváros, ahol rengeteg ember él, nyáron turistainvázió és dugók tömkelege ékesíti. 2014-ben volt itt megszervezve a Téli Olimpia, amikor is rengeteg pénzt pumpáltak ide, az ingatlanárak meg akkoriban naponta változtak, persze felfelé. Ma sem olcsó ingatlanhoz jutni errefelé, ráadásul Putyin is imádja, meg a Gazpromnak is van itt jó pár üdülője. A tengerről és a síelési lehetőségekről nem is beszélve - aki ide jön, télen-nyáron megtalálja a kedvére való szórakozást. Szállásomat kb 20 (igen, húsz!) méterre a tengertől sikerül lefoglalnom, a "Vadász" nevet viseli, és van benne szauna, jacuzzi és mindenféle egyéb hívság, így páldásul az "Odüsszeusz" névre hallgató bár, ahol Szuluguni és Csecsil sajtot vacsorálok, hagymás saslikkal, valamint Dioszkiria es Rodeda abház borokkal. A tenger brutális hangjára alszol el, a levegő párás és füstös szagú, az ablakodból pálmafák és hegycsúcsok látszanak. És mindez Oroszországban - rendkívül szürreális. A reggeliztetőhely sem szokványos, már a kertben egy öt méter magas jávorszarvas-szobor figyel a pálmafa tövében, a tengert meg mélabúsan figyeli egy néni, egy bácsi, és egy kutya. A hirdetőtáblán egy rajz hirdeti, hogy "elveszett egy labda, a becsületes megtaláló bla bla bla...." Tisztára mintha egy Aki Kaurismäki vagy Jarmusch filmben lennénk! A partoldalban halászok szövögetik hálóikat, kicsit távolabb egy befejezetlen szockószerű szálloda tátong üresen, az odavezető út a parton meg egyszer csak eltűnik... 

Abház farmon medovuha 

Másnap kipróbáltuk a világ "legdrágább autóútját", ami Szocsiból vezet e hegyek felé, a Vörös Mezőcske (Krasnaya Poljanka) névre hallgató sí- és üdülőparadicsom felé, de előtte jól bevásároltam a Szocsi központjában lévő vásárcsarnokban helyi sajtokból és kefíres alapú kenyérből. Rettenetesen egészségesnek és finomnak néz minden ki, Moszkvában bezony nem ilyenek a tejtermékek! Utunk első állomása a Skypark nevű "bungee jumping" ugróhely alatt vezet el, ami elég félelmetesnek néz ki még így aluról is. Azt hiszem, a világon is egyedülálló ez a létesítmény, az extrém sportolók Mekkája. Ezután következik a Csvizsepsze nevű ásványvíz forrása, ahol egy szép kis vízesés tövében lehet kóstolgatni az ásványvizeket. Persze sokat nem, mert "soktól összefosod magad - hiszen az ásványvíz az nem vodka" - ossza meg velünk bölcs tapasztalatait a sofőrünk. Eztán egy családi pisztrángfarmra érkezünk, ahol az abház házigazdák borral, csacsával (grúz pálinka) és medovuhával (orosz mézzel ízesített alkoholos üdítő) kínálnak, aztán pedig egy félkilós sülthússal. A kettő közt vagy tízféle mézet is megkóstolhatunk: minden élő, elképesztően vonzó és finom. Jól érezzük magunkat. Mutatnak nekünk medvezsírt (játékmacis üvegben), és nem tudunk mit kezdeni az infóval, ám hamar kiderül, hogy ezt nem enni, hanem kenni kell, a sebekre, és attól majd azok majd jól begyógyulnak. Ettől megkönnyebbülünk, és örömünkben abház mandarinbefőttet vásárolunk, egészben, héjastul, befőttes üvegben (Azóta is otthon őrzöm, fogalmam nincs, milyen ízű). A farm egyébként ennél jobb helyen nem is állhatna: távol helyezkedik a városok zajától, hegyek közé beékelve, teljes nyugalomban. Na zért jöttem ide:-))) 

Roza Khutor, Vörös Mezőcske, Gazprom üdülő

A nap másik felében üdülőparadicsomokat nézegettünk, lanovkáztunk, és így tovább. Ezek a helyek homlokegyenest eltérnek az abház farmtól, a nyüzsgés csimbarrasszói, ennélfogva egy kicsit csalódást is okoznak. Nem éppen síelni érkeztem, meg nem is Gazprom-várost nézni (kb egy óriási bevásárlóközpont van bebarmolva a hegyek közé), de azért azt is meg kell említeni, hogy ha családdal jössz ide, akkor rengeteg szórakozási lehetőséget tudsz ötvözni a hegyi levegővel, csodaszép panorámával, ugyanakkor rengeteg turistával is. Svájc és Ausztria elbújhat nagyjából "síinfrastruktúrailag" ezek mellett. A szaúdi olajsejkek lakóhelyeit megszégyenítő Gazprom-üdülő lényegében Putyinnak épült, de sajnos olyan védhetetlen helyre tették, hogy a szerencsétlen államfő egy percig nem használhatta azt, mert azonnal könnyű célpont lett volna belőle. Azóta sima szállodaként üzemel. Summázva a látottakat: a prímet azért az abház farm vitte el a remek kóstolókkal és a szuper házigazdákkal, sokadszorra is megerősítve bennem a hitet, hogy a Kaukázus igenis szuper hely, szuper emberekkel, és mindig vissza kell ide jönni, amint van rá lehetőséged!