Ez a poszt kicsit rendhagyó lesz, mivel egy meglehetősen nem szokványos módját mutatja be a városnézésnek: a rooferinget. Én ugyan nem nagyon vagyok otthon a műfajban, de a Moszkvában élő Gábor (aki sokkal inkább igen, mi több, szabadidejében viszonylag sokat gyakorolja is) sem tud arról, hogy ennek a „tetőn mászkálásnak” lenne szervezett formája, míg Szentpéterváron és Moszkvában ezeket simán ki lehet próbálni.

„Moszkvával ellentétben Szentpétervár teljesen más városképet mutat „roofer szempontból”: utóbbi városközpontjában például sokkal kevesebb a panel és hruscsovka, ellentétben több a téglaház és barokk-, rokokó-, art deco-, egyéb (szebb és extravagánsabb) stílusú épület. 

Meg persze több a víz: Moszkvában két folyó fut a felszínen, a Moszkva-folyó és a Yauza, míg Péterváron van Nyeva, a tenger, és rengeteg kis folyócska. Előbbiben százharminc-egynéhány folyó van a föld alá elvezetve, utóbbiban jó, ha egy tucat. 

Ha felülről nézed Pétervárt, akkor az ezüstösen és aranyosan csillogó tetők alapján talán leginkább Velencére emlékeztet a legjobban, bár ha csak a csatornákat nézed, akkor inkább Amszterdamra. 

Péterváron sokkal több a szebb és érdekes lépcsőház (amit itt "paradnaja"-nak hívnak, ellentétben Moszkvával, ahol "podjezdnek".) És több a belső, eldugott udvar is. 

Hogyan „roofereljünk” Péterváron? 

Jómagam sokkal jobban szeretem megnézni (és másoknak is megmutatni) a várost felülről, mert így lehet "átlátni" szerintem az egészet a legjobban. A szentpétervári rooferingnek a következő alfajait lehet megkülönböztetni: 

1) kilátók (ez nem tartozik bele a roofering kategórióba, de logikailag ide kívánkozik) 

A legjobb kilátók (ahová bárki válthat jegyet) Szentpéterváron szerintem az Izsák templom kilátója és a Gazprom épületéé (ami a legmagasabb épület a városban, sőt, Oroszországban is).

 

• 

Ezekre bárki könnyen válthat jegyet, viszont az élményt is azt kapod, amit „bárki”. Szép, szép, de nem a legszebb: az előbbiben például oszlopok zavarnak a „körpanorámában”, tülekedő turistahordák, utóbbi meg összevissza van nyitva. Vagy zárva. 

 

2) lakóházak tetejei, légvédelmi tornyokkal megspékelve 

Na, ezek a tetők a legérdekesebbek, ezt az élményt egész életedre garantáltan megjegyzed, ráadásul exkluzívnak mondható a történés. 

Ismereteim szerint jelenleg három viszonylag könnyen mászható ilyen tető van Szentpétervárott, ahonnan olyan fokú gyönyörűség tárul eléd, hogy ha kipróbálod őket, akkor soha többé nem akarod használni az összes többi opciót. 

Ezek legális tetők, a központban találhatóak (egy a Kazanszkij templom mellett, egy az Admiralitás épülete mellett, egy meg a Rubinstein utcában), csak kell hozzá az ember, aki kinyitja a tetőre vezető ajtót, illetve nem árt, ha ismered is valamennyire ezt az embert.

 

• 

 

Ez veszélyesnek hangzik, de nem feltétlenül az: a biztonsági követelmények szigorú betartásával SZINTE BÁRKIT fel lehet egy tetőre vinni, és átadni neki egy frenetikus élményt. 

A tériszony leküzdése megtanulható dolog, tényleg olyan, mint a kerékpározás. A legfontosabb, hogy ne csinálj hülyeséget, légy óvatos, figyelj mindenre, és ennyi. 

Mondjuk az sem árt, hogy „jó időt” válassz a tetőmászáshoz: lehetőleg legyen nyár, legyen meleg, a víz és hó nagyon rossz kombinációt alkot a tetővel. És a fotóid se lesznek jók. 

A legjobb egyébként az, ha más fotóz téged, nem te saját magadat, és iszonyú hatásos az is, ha van drónod, és azzal fotózol lefele. 

Az élmény és adrenalin mellett azt is megtanulod, hogy hogyan fejleszd magadban azt a tudást, ami a korlátaid leküzdéséhez kell, és amit az élet egyéb területein is használni tudsz majd. 

Általában gyalog vagy lifttel mész fel, egy padlástéren belül közlekedsz, és általában viszonylag könnyű nyíláson vagy ajtón át lépsz ki a tetőre. Viszonylag ritka, amikor egy külső tűzlétrán visznek fel. 

Az utadat érdekes lépcsőházak, padlásterek tarkítják, és néha a tetőkön vannak légvédelmi tornyok, ez Pétervár sajátossága. Egyszerűen látnod kell őket. 

Közben meg remek sztorikat hallasz a rooferingről, a városról és történelméről, és olyan fotóid lesznek, amit egy "sima" utazási iroda soha nem fog neked megadni. 

3) illegális háztetők, zárfeltörés 

Na, ezt a pontot NE kövesd soha! Mivel ma már ritka esetben találsz „szabad háztetőt”, ezért ez esetben fel kell törjél zárakat, hogy kijuss ezekre. A következményeket ne is firtassuk. 

Ismerek ilyen roofereket, de nem szeretem a tevékenységüket. Lehet, hogy ez az igazi kihívás, macsóság és adrenalinlöket egyszerre, de hidd el: egy fotó sem ér annyit az életben, hogy anyagi és erkölcsi kárt okozzál másoknak, vagy magadnak. Ráadásul ki sem tudod rakni a Face-re, mert akkor egyből lebuksz vele. 

Hogyan „roofereljünk” Moszkvában? 

Hát, sajnos itt sem túl sok a lehetőség. 

A pétervári 1. ponthoz leírtakhoz hasonlóan Moszkvában is van jó pár kilátó, ami szabadon látogatható. 

Ilyenek a felhőkarcoló-negyed, a Megváltó Krisztus templom kilátója, a Hyatt Ararat szálloda tetőterasza, vagy egy „bolt” teteje a Ljubjankán. 

Sokan az osztankinói tv-toronyba mennek a várost felülről megnézni, de ez nekem sosem jött be: rengetegen vannak, nagyon szigorú a beléptetés, és kb. fele akkora élményt kapsz, mint a felhőkarcoló negyedben.

 

• 

 

Mindez azért van, mert kb. egy évtizede valami barom eldobott egy égő cigicsikket, ami miatt kigyulladt pár emelet odafönn... 

Van még egy remek kilátószerűség a Gagarin-szobornál, amit nagyon kevesen ismernek, viszont szerintem itt jobb panorámát kapsz, mint akár a Veréb-hegyen, ahol tülekednek a turisták. 

A 2. ponthoz tartozó helyek közül egyet jelölnék meg, ellenben szerintem mind közül ez a legpöpecebb. Ez egy százhúsz méter magas lakóház teteje, ami egy szerény, ötmilliárd forint értékű penthouse lakásból nyílik. 

Értelemszerűen a cca. háromszáz m2-es lakás belsejét is látod, innen van a kilépő a tetőre, és onnan még egy tetőre, és onnan még egy tetőre... A legtetején pedig van egy három x három méteres üvegpiramis, kb. egy méter széles, korlát nélküli párkányokkal, amit ha körbe mersz sétálni, akkor megemelem előtted a kalapom! 

Ez a kaland „elég nagy valószínűséggel” létre is jöhet egyébként. 

Vannak még ezen kívül épületek, főleg lakóépületek, ahová úgy megyünk be, hogy „valahol-valaki nyitva hagyott egy ablakot, vagy tűzlépcső-bejáratot, valaki meg az underground roofer közösségben elköpte ezt az infót”.

 

• 

Ezt a kalandot viszont azért nem ajánlom, mert túl sok benne a bizonytalansági faktor és lehet, hogy sokat kell várni is. Négy-öt ilyen tetőn voltam, valahol például csak a harmadik-negyedik próbálkozás jött össze a sorban, értelemszerűen a „felesleges próbálkozások” simán el tudják venni az ember kedvét az ilyentől. 

 

A 3. pontot szerintem itt se boncolgassuk. Nem vagyok híve ennek a módszernek, bár sajnos voltam tanúja hasonlóknak. Azt gondolom, hogy ha kellőképpen türelmes az ember, no meg alázatos, akkor simán össze lehet hozni így is pár szuper roofer kalandot. 

Mindemellett persze Te magad is tudsz generálni magadnak hasonlókat: bárhol, ahol vagy, menj fel a legfelső emeletre, keresd a tetőhöz vezető utat, nyiss rá ajtókra, tájékozódj. 

Ha van kamera, vagy őr, vagy riasztó, akkor viszont hagyd az egészet a francba. Ha nincs kamera, de így is lebuksz, akkor még mindig adhatod a hülyét, hogy csak eltévedtél, majd átlendülhetsz támadásba is, hogy „te csak megtaláltad a rést a pajzson”, ez mindig működni szokott. 

Pár ilyen spontán kalandban nekem is volt már részem: így Magyarországon és Cipruson simán kisétáltam például a szálloda tetejére, Moszkvában felmásztam raktárépületek tetejére, de sima háztetők, iskolatető, „hídtető” is jött már szembe velem így. 

Summa summárum: egyszer az életben legalább neked is ki kell próbálnod a tetőzést, avagy roofereskedést, amit garantálok, hogy soha nem fogsz elfelejteni! Akár Szentpéterváron, akár Moszkvában jársz, szólj, és szívesen segítek a tervek megvalósításában.”