Ezeket a kalandokat csípem a legjobban. Jön az sms:

"Kész vagyok elvezetni téged VALAHOVA. Úgy gondolom, vannak érdekes helyek."

"Jó, köszi, minden érdekes számomra, de hova? "

"Azt még nem mondhatom el. A lényeg, hogy nem a legveszélyesebb helyek, viszont vörös szőnyeg sem vezet oda. Kész kell álljál, hogy az egész szombatod rámehet. Szánd rá az időt! Lehet, hogy több mindent is megmutatok. 

"Jó. Mikor és hol?"

"Szombaton. Közelebb az ügyhöz szólok a hol-ról". 

"Mit hozzak magammal?"

"Semmi különöset. Legyen rajtad mindennapi, de kényelmes ruha!". 

_____________________

Az "akció" napja, 12 óra 30 perc. Jön az sms: 

"Na, megyünk akkor valahova?"

"Persze!! Hisz erre várok!!! Mikor és hol?"

"Gondolom az Arbaton. Legyen 13:30, Metro Smolenskaya"

Az illető Oroszország legnagyobb celeb-roofere, Kirill Skywalker, akivel már volt szerencsém rooferkedni. 

Az történt, hogy elvittem a kis jakuzákat Csajág falunk egyetlen «föld alatti folyójába», ami lényegében egy 5 méteres betonkollektor a falu főútja alatt elvezetve. (Hiába, ez van, ha a fő patak és a fő út keresztezi egymást). Nagyon élvezték a gyermekek: valahol muszáj elkezdeni! 7,2 és 2,8 évesek. A patak partján lévők pedig csak lestek, mi a fenét csinálunk mi a patakban "hosszában"?!

Ez a lemenetel a Nyeglinka folyóba - ahol  egyszer már jártam - nagyon nem volt most betervezve, de jött egy visszautasíthatatlan felkérés egy neves magyar énekesnőtől és férjétől, akik épp akkor Moszkvában tartózkodtak, így a Magyarországra való utazásom előestéjén, némi konspirációval megfűszerezve Daniil diggerbarátommal, sikerült megszerveznünk egy újabb utat lefelé. A táv kb. a fele volt a múltkorinak - nem volt "epic" kimenetel a Moszkva folyóhoz, nem volt brutális rácsos átkelés (mivel új rácsot faragtak a múltkori helyére, tehát teljesen lezárták) és cső alatt mászás sem, mivel a vízszint kisebb volt a korábbihoz képest. Volt ellenben egy érdekes előadás a Nyeglinkáról és még így is egy 3 órás, jó kis kaland kerekedett az egészből. Volt például kötélen való leereszkedés. A digger elmesélte, hogy volt részese lent egy Playboy fotózásnak, és hogy került le a föld alá Bobby McFerrin zenész (tudod: a "Dont veri, bi hepi" c. szám előadója) és Jurij Luzskov volt moszkvai polgármester: úgy, hogy a 90-es évek elején az akkori sztárdigger, Vadim Mihajlov egyszerűen "rádumálta" őket.

(Találtam egy vele készült interjút, ami ITT olvasható. Ugyan oroszul van, de a Google Traslate-tal nagyjából jól lefordítható. Jó kis újabb "útitervek" vannak benne). Ebből kiderül például, hogy a diggerkedés Moszkvában a 90-es évek elején élte a fénykorát, amit a teljes szabadság szele lengett át. Minden tárva-nyitva volt ekkor, és ezt nemcsak a föld alatti folyókra értem, hanem a különböző más föld alatti helyekre, így bunkerokra és más stratégiai objektumokra is. Ma ezek már bezárultak, és ez így is van jól: sosem tudni, ki milyen szándékkal mászik le a föld alá. Nem feltételenül mindenkit a kalandvágy és az objektív információátadás vonz. A Nyeglinka nagyon nem az "egyszerűbb" folyók közé tartozik, hisz jelentős része a Vörös tér, a Sándor kert, Gum, és Bolsoj Színház alatt húzódik, más szóval élve, halvány fogalmam sincs, miért is nincs teljesen lezárva. Az út vége felé, a Sándor kert alatti kollektorban már mozgásérzékelőkkamerák vannak és riasztóberendezés, ide lehetetlen a bejutás már. Megtudhattuk azt is, hogy az 1820-as években már ereszkedett le ember a Nyeglinkába, Vladimir Giryalovskij újságíró és kalandor személyében, aki egy egész jó kis könyvet írt a tapasztalatairól. "Embercsontokon küzdöttük át magunkat, gyufánk elázott....". és így tovább. Nos hát röviden ez volt a mostani kaland, de remélem azért, lesz még egy-két izgalmas lemenetelünk annak ellenére, hogy "vészesen szűkülnek a lehetőségek".... 

Most rendkívül boldog vagyok, mert 45 perces telefonos interjút adhattam az "Okos pék" c. orosz kenyéripari szaklapnak chocoMe témában, tovább szaporítva médiamegjelenéseink számát 

E hét végén a Moszkvában található Kolomenszkoje városrész fő nevezetességét néztük meg: a Kolomenszkojei parkot és a hozzá kapcsolódó mintegy két tucat történelmi emlékművet. A létesítmény (ami régen cári rezidencia volt az akkor Kolomenszkoje falu nevet viselő helyen, és NEM összetévesztendő a Moszkva melletti Kolomna településsel, ami ugyancsak gyönyörű) ma már Moszkva városrésze, ami egy hatalmas szabadtéri művészeti, történelmi, építészeti park területén található meg, 390 hektáron.

A wikipedia szerint Kolomenszkoje egy építészettörténeti múzeum és nemzeti park Moszkva egyik déli kerületében. Korábban önálló település volt, határában állt az orosz cárok egykori nyári rezidenciája. A mai múzeum műemlékeinek legkorábbi épülete a Feltámadás-templom (vagy Mennybemenetel-templom), az oroszországi egyházi építészet kiemelkedő alkotása, melyet 1994-ben felvettek az UNESCO Világörökség listájára.

Örömmel jelentem, hogy a Pajéhali! blog 1 éves lett. Hepibörszdéj! Túl sok energiát sajnos nem tudok belefektetni, ennyi a maximum, de ígérem, hogy mind előrefele, mind hátrafele folyamatosan fog bővülni a tartalom. Rengeteg feldolgoznivaló infóm van, a kalandok folyamatosan jönnek, időm meg szinte semmi. De azért igyexem!

Érdekesség, hogy az elmúlt 1 évben a legtöbbet letöltött poszt toronymagasan a következő volt: 

• Moszkva alatt 5. - ipari ingatlanok nyomában - Bunker42, Sztálin titkos óvóhelye

(majd kétszer annyi oldalletöltést produkált, mint a következő poszt.) Aztán jött ez a kettő: 

• Moszkva alatt 1. - föld alatti folyók nyomában - Csecsora, Csernograzka
• Moszkva alatt 2. - föld alatti folyók nyomában - Nyeglinka

   

(ebből arra következtetek, hogy a föld alatti kalandjaink (amelyek a legexkluzívabbak is) - a legizgalmasabbak, de talán nem árt, ha nem a legveszélyesebbek is). 

Mindenkinek köszönöm az eddigieket: az olvasóknak az oldalletöltéseket, Orsinak pedig a logót. Kérlek Titeket, olvassátok továbbra is a blogot, lájkoljátok az írásokat és a Facebbok oldalt, valamint osszátok meg a bejegyzéseket!  Nagyon köszönöm. 

Érdekes, hogy egy ilyen hitvány és semmitmondó dolog, mint hogy "esik a hó" - több videós letöltést generál, mint mondjuk az a videó, ahol a 120 méteres penthouse tetejének szélén bohóckodunk.. (Na jó, nem sokkal!) 

Ugyan kikaptunk, de az esemény remek apropót biztosított a moszkvai magyarok integrációjára. A helyszín a már megszokott Lawsons Pub volt, ahol végigizgultuk az egész foci EB-t. 

Egy jó kis kalandot szerveztünk a hétvégére, négy Moszkva melletti település érintésével: 

Az út a www.rusbestrailways.ru elnevezésű "vasutas hagyományőrző egyesület" szervezésében történt, noha egy percet sem vonatoztunk rajta, hanem csak minibuszoztunk. Az egyesület célja a vasúti közlekedés népszerűsítése, valamint a régi hagyományok ápolása, például régi-keskeny nyomtávú vasúti sínek, régi eszközök megőrzése. 

Az esemény reggel 8-tól este 8-ig tartott, ezelatt négy Moszkva vonzáskörzetében található települést sikerült megnéznünk: Klint, Viszokovszkot, Tyeraevót és végül Yaropolets-et.

Klin volt az első állomás, ahol láthattunk egy orosz Sellőt, Csajkovszkij szülőházát a Szesztra folyócska mellett, valamint betekintést nyerhettünk a klini üvegfújó-és karácsonfadíszgíártó gyár mindennapjaiba. Utóbbi hozta a nap fénypontját, hisz saját magunk is festhettünk karácsonyfadíszt. 

Viszokovszkban láthattunk egy, a 90-es években elhagyott óriási szövőgyárat, és más elhagyott épületeket, míg Tyeraevo-ban egy szép női kolostort és Lanin szobrát feleségével, Krupszkajaval egyetemben. (A házaspárt a legritkább esetekben ábrázolják együtt). Végül, de nem utolsósorban, Yaropolets-ben újabb kolostor kövekezett, és egy mini Niagara vízesés. Összességében véve egészen tartalmas nap kerekedett ki az egészből, és remélem, legközelebb azért vonatozni is fogunk a vasutasokkal! (Rengeteg érdekes vonatos utat kínálnak Északra, a Kaukázusba, de például az ország túlfelére, Szahalinra is.)

Másodszor vesz részt orosz vállalatunk a moszkvai Gift Expo ajándékexpóm, és egészen jó eredményeket ér el rajta. Az őszi kiadás persze sokkal erősebb.