Ezeket a kalandokat csípem a legjobban. Jön az sms:

"Kész vagyok elvezetni téged VALAHOVA. Úgy gondolom, vannak érdekes helyek."

"Jó, köszi, minden érdekes számomra, de hova? "

"Azt még nem mondhatom el. A lényeg, hogy nem a legveszélyesebb helyek, viszont vörös szőnyeg sem vezet oda. Kész kell álljál, hogy az egész szombatod rámehet. Szánd rá az időt! Lehet, hogy több mindent is megmutatok. 

"Jó. Mikor és hol?"

"Szombaton. Közelebb az ügyhöz szólok a hol-ról". 

"Mit hozzak magammal?"

"Semmi különöset. Legyen rajtad mindennapi, de kényelmes ruha!". 

_____________________

Az "akció" napja, 12 óra 30 perc. Jön az sms: 

"Na, megyünk akkor valahova?"

"Persze!! Hisz erre várok!!! Mikor és hol?"

"Gondolom az Arbaton. Legyen 13:30, Metro Smolenskaya"

Az illető Oroszország legnagyobb celeb-roofere, Kirill Skywalker, akivel már volt szerencsém rooferkedni. 

(Eddig 3 háztetőn volt szerencsém ott lenni Kirillel: egy 31 emeletes penthouse tetején, egy 16 emeletesen és egy 25 emeletesen és mivel a mostani kalandon 10 órát voltam vele együtt, ezért egészen jót és sokat tudtunk trécselni a mikéntekről és hogyanokról. Megbeszéltük, hogy csinálhatok vele majd egy interjút a közeljövőben a tetőzésről - természetesen ez majd egy következő önálló posztban lesz. Nem szeret magához engedni senkit, magyar emberrel még nem volt dolga. Filozófiája, hogy "azzal foglalkozik, aki méltó rá". Ezúton is nagyon örülök, hogy ilyen embert látott meg bennem). 

És akkor a mostani 10 órás kalandunk dióhéjban: összesen 7 objektumot "szemrevételeztünk", ebből 2-re sikerült is feljutnunk, egy 27 emeletesre és egy 12 emeletesre. Emellett megtekintettünk belülről egy légópincét is. Rengeteget sétáltunk a moszkvai belvárosban, és sok épületről tudtam meg sokféle infót. Rejtett udvarokat, régi lépcsőházakat nézhettem meg (valamelyiket belülről is), ezeket magamtól biztosan nem lelem meg. Ami eddig számomra be volt zárva, az most kinyílt.... Ami most "nem jött össze": egy 56 emeletes lakóház teteje (ez brutál kaland lehet, ép ésszel fel se fogható), egy elhagyott kolesz, egy másik 27 emeletes az Arbaton, illetve a Detskij Magazin játékáruház teteje (az csak szimplán egy látogatható tető, ami aznap be volt zárva). A "nem jött össze" kategória sem csalódásként fogható fel, hisz a kaland élménye a maghatározó, egy nagyváros legbelsőbb titkainak a megismerése. Nagyjából ahhoz hasonlítanám az egészet, amikor elindul horgászni az ember: van remek csalija, pecabotja, gyakorlata is benne, de a halakat elriaszthatja a hangoskodás, az emberek, az időjárás és hasonlók. A rooferek nem tolvajok, de ezt az őrző-védő egységek tagjai, rendőrök, dühös szomszédok, pusztán járókelők nem tudhatják elsőre. A roofer nem követ el bűnt azzal, hogy simán besétál egy lakóövezeti részbe, onnan meg kisétál egy tetőre, ami nyitva van. De ez csak úgy működik, hogy meg kell nézni, nyitva van-e, vagy más rooferek füleseire támaszkodni. Ha valaki megsúgja, hogy "márpedig itt és itt harapnak jól a halak", akkor bingó! Meglehet életed fogása. A roofer csendes, nem okoz kárt a tetőn, nem szemetel ott, nem graffitizik, nem zavarja a lakókat, hanem csak szuper fotókat készít egy szuper városról és egyszerűen ezzel pumpálja fel az adrenalinszintjét. (Persze vannak vandálok is, de azokról most ne is beszéljünk, mert a roofer társadalom kiveti magából őket, harcol ellenük). És akkor az adrenalinszintről: az bizony felmegy, ha akarod, ha nem. Pedig "csak" besétálsz egy házba, onnan meg ki a tetőre. Mint az egyszeregy. Buktatók persze mindig lehetnek: mi van, ha megállítanak? Mit kérdezhetnek? Nézhetnek e tolvajnak? És akkor jönnek a válaszok: "semmi", "semmit" és "nem". Nem lopni megyünk, tiszta a lekiismeret, nem randalírozni, hanem csak kalandozni. Nincs ebben semmi extra. Az élmény a befektetett energiához és a kellemetlenségekhez képest viszont óriási, szavakkal szinte le nem írható. Igen, majd becsináltam a gatyámba, amikor egy ablakon keresztül a 24 emelet magasságában "kiléptem" egy tűzlétrára, és még 3 emeletet gyalogoltam fel... A tűzlétra fokai nem is fokok, hanem csövek, a köztük lévő résen meg jó 100 méteres brutál magasság kúszik be a bőröd alá, és mattol.

Megállni viszont nem lehet: ha valaki épp odanéz, és meglát az ablakából egy "nyárfalevélszerűen reszkető idősődő pacákot", akkor az nagyon veszélyes lehet, ha viszont egy magabiztos embert lát felfelé menni, az nem is kelt feltűnést. Még egyszer jelzem: ezek az utak bárki számára szabadak, de ezzel persze nem a lovat akarom mások alá adni. Ha nincs Kirill Szuper-rofer, akkor eszem ágában sincs magamtól ilyenre vállalkozni. Rengeteg mindent meg kell tanulni egy ilyen kalandhoz. Vélhetően a kereskedelmi objektumok, állami intézmények, ipari létesítmények tetői számomra sosem fognak ily módon "megnyílni", de nem is bánom, ennyivel megelégszem. Tisztában vagyok a fizikai és a mentális korlátaimmal, korommal, felelőségemmel. Mielőtt Moszkvában elkezdtem volna foglalkozni a tetőzéssel, korábban csak pár ilyen helyen jártam, ezek nem tekinthetőek komolynak: a Lánchíd pillérének teteje, a Sztálin csizma, egy iskola teteje, egy levegőben lógó étterem, meg hasonlók...., ezért ezt a hagyományt folytatom a jövőben is. 20-30 év alatt így is csinos kis "helyszínlistát" lehet összerakni, ezekhez hozzájönnek a föld alatti folyók, bunkerek, barlangok, ipari létesítmények és egyéb Urban Exploler kalandok, és máris kész egy remek kalandsorozat, ráadásul a világ számos pontján.  Én ebben lelem örömöm: azokban a helyekben, amik más szemszögből fedik fel egy nagyváros szépségeit, érdekességeit. A 12 emeletes ház teteje és a légópince önálló posztok lesznek, ahogyan a Kirilll interjú is. Azt gondolom, ezeknek külön-külön kell magadni a tiszteletet. Addig is jöjjenek a fotók Moszkva egyik legszebb sugárútjáról, az Arbatról. Láthatjuk magát az Arbatot, előtérben a Fehér Házzal, Ukrajna Szállóval, és persze a Moscow City Centerrel. Háttérben a Vörös tér, a Szent Krisztus kápolna, a Legfelsőbb bíróság, Péter cár hajója, és megannyi színes látnivaló. Belebizsereg a bőrőd, ha ezeket a látványosságokat ily szemszögből láthatod, mutathatod. Remélem, tetszik a látvány! 

És egy lélegzetelállító videó is: