Nem is oly rég szerveztünk Magyarországon egy bolgár vacsorát, most pedig abban a kegyben részesülünk, hogy a történelmi sorspárhuzamokat és a zöldségeskertek titkait egyenesen Bulgáriában, a Fekete-tenger mellett kutathatjuk. A napfényes "Szlancsev Brjag" (Napos Part) felé vesszük az útirányt.

Itthoni vacsoránk oly rosszul nem sikerült, sőt, ezért bízvást bízunk a hasonló folytatásban, csak helyben

HAZATÉRT A SZILASFOOD-LUCULLUS GÓBI EXPEDÍCIÓ

2007. július 12-én hazatért Budapestre a Szilasfood-Lucullus Góbi Expedíció. A több mint egy hónappal ezelőtt útnak induló hét fős csoport sikeresen teljesítette mongóliai küldetését. A Magyar Földrajzi Társaság által tudományos expedíciónak minősített, és a Budapesti Műszaki Egyetem valamint a Semmelweis Egyetem által is támogatott vállalkozás tagjai a világ egyik legnagyobb pusztaságában gasztronómiai, orientalista, orvostudományi és rádiós megfigyeléseket végeztek, valamint tapasztalatokat gyűjtöttek az expedíciós energiaellátás területén. 1000 kilométeres, többnyire lóháton megtett sivatagi vonulását követően az Expedíció július 10-én átnyújtotta a Magyar Nemzeti Múzeum Dzsingisz Kiállításának az ajándékát - egy különleges, archív felvételeket tartalmazó digitális gyűjteményt - a Mongol Nemzeti Múzeum vezetőségének Ulánbátorban. Az expedíció szóvivője és résztvevője, Turóczi Gábor a célbaérkezéskor elkészítette a Lucullus BT "védjegyét", a magyar paprikás csirkét. 

Még le sem mentek az ünnepek, de mi újra karácsonyozunk. Az indokot újabb kalandunk szolgáltatja: ezúttal a Kárpát-medence ismeretlen tájait vesszük irányba, nevezetesen Kárpátalját, ahol a görög-keleti ruszinok fazekaiba nyerünk betekintést. Mivel a görög-keleti időszámítás eltér a nyugati keresztényekétől, bőven belefér még egy kis ünnepi lakoma a programba, meg a hasunkba.

A RUSZINOKRÓL

A magyarokkal szinte a kezdetektől együtt élő valamennyi nép és nemzetiség közül talán a ruszinok sorsa a legsajátosabb, hisz soha nem volt önálló államiságuk, vagy bármiféle területi elhatárolódásuk. Nemzeti identitásukat, önálló entitásukat a ruszinok görög-keleti vallása, a korábbi irodalmi nyelvteremtő kísérletek kívülről szorgalmazott kudarca után egymáshoz közel álló nyelvjárásaik, gazdag és színes szellemi és tárgyi néprajzuk, valamint a sok évszázados magyar-ruszin együttélésből fakadó történelmi tudatuk határozza meg. A ruszinság történetével kapcsolatban az „Árpád magyarjaival, csatlakozó népként történő bejövetel”-es teremtéseposz dominál főleg, de gyakoriak „beköltözéses” és „őshonos” elméletek is. A ruszinok mai lakóhelye az Észak-keleti Felvidéknek a Szepességtől a máramarosi Visó-völgyig terjedő szakasza. Legjellegzetesebb ruszin városok Ungvár és Munkács, de Beregszász, Nagyszőlős és Huszt is. A ruszinok mintegy hatezren élnek Magyarországon és egymillióan szerte a világban.

Ez az egyedüli kaland mind közül, amelyen Turóczi Gábor nem vett részt személyesen, hanem csak itthonról  felügyelte/irányította a békés-megyei szakács testvárpárost, és közösen egy nagyon remek kis projektet sikerült végül összerakniuk. Az egész ralimezőnyt , és egy afrikai falut is sikerült jóllakatni tarhonyával a Lucullus BT jóvoltából, amiért az egyesület megkapta a verseny jótékonysági különdíját.

 Két napos zözykölődés-ralizás, a végén főzéssel. 

Ezúttal Marco Polonak, a chips feltalálójának és a vegetának a hazájában kutattam a gasztronómiai jellegzetességek után. Utam Horvátországba, Krk-szigetére vezetett, ahol megismertem a messze-földön híres horvát szabadtéri sütéstechnika titkait, a helyi alapanyagok gazdagságát és frissességét, valamint a vrbniki-i bor szomjoltó hatását.

Egy örökké kedves emlék: rögtön a 2006. évi Északi-sarki expedíció után  vendégeskedtem a Fábry showban, ahol elkészítettünk egy fóka-ragut is.

2006. 04.22.

A Spitzbregákon (Norvégia külterülete) volt szerencsém fókát és bálnát kóstolni, miután az Északi-sarkon megfőztem az első

Idézet a "Paprikás csirke az Északi-sarkon" c. könyvből.

A tegnapi, egész napos pihenés után ignoráltam az ébresztőórám berregő hangját, aminek az lett a következménye, hogy átaludtam a reggelit. Sebaj, mert így legalább éhgyomorra mehettem Stein-Ove Johannessenhez, a Spitzbergák egyik legismertebb szakácsához, hogy a mai sarkvidéki túlélő ételek, valamint a paprikás csirke után végre betekintést nyerhessek az örök jég birodalmának konyhaművészetébe. A Lucullus ezen vállalását fogadták otthon a legtöbb kétellyel, úgyhogy különleges tétje van ennek a mai ebédnek.

Mit csinál az ember, miután megjárta az Északi-sarkot? Na mit? Lemegy egy szénbányába a Spitzbergákon.....